Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
jobágyfej
Mikijozsa• 2025. július 17. 08:05 • olvasva: 109
Jobbágyfő üvegből, ablaka betörve
haldoklik a fény abban, mégis a lelke
benne küzd, élni akar megtörve;
vállal terhes igát - s szégyen nélkül büszke
Igen, vagyok betük bérese, cseppenként
izzadom szóm, mint könnyét a Mária kép
hívek meghökkentésére, kik szentként
akarnak élni, de nincs erő elég.
De majd lesz, nem töri le akaratunkat
vihar, vitorlánk, mégha meg is tépve
viszi a hajót nyugalmas partokat
találva, kiköt egy nap föld emberisége,
bocskorát leoldja, sárba tapos, gyerünk
vissza a szabadságba, mégis mi nyertünk!
Mikijozsa2025. július 24. 09:25
@TURIKARI68: köszönöm, örülök, hogy elolvastad, megtisztelő
TURIKARI682025. július 24. 09:21
"Igen, vagyok betük bérese, cseppenként
izzadom szóm, mint könnyét a Mária kép
hívek meghökkentésére, kik szentként
akarnak élni, de nincs erő elég."
Gratulálok versedhez Mikibá 🙋
S.MikoAgnes2025. július 17. 16:37
@Mikijozsa: Így igaz, kedves Mikibá, hisz az : iga, béres, könnyező Mária-kép, bocskor.....nemigen bír már jelentéssel számukra e modern világban.
Nekem viszont az ő beszédük sok esetben a "rejtjeles"......
Mikijozsa2025. július 17. 13:22
@S.MikoAgnes: Köszönöm kedves Ágika, öregeknek való ez vers, egy mai fiatal meg sem értené, paraszti gondolatokkal, szép napot kívánok
S.MikoAgnes2025. július 17. 11:02
Remekül megírt, lendületes szabadságvers, drága Mikibá!!!!
Szívből gratulálok: Ági