igazolvány...

fiktiv  epikai hitrege

Összenéztek a zsarnokok, jön az ünnep
de ehhez szeretet kell ám, nem csalás!
Jelentkeztek a hívők, adva lelküket -,
"Vizsgáld meg önkényuram, tiszta rajongás".

Hüm, hüm, hümmögött az elnyomó, "Ezt kétlem"
ennél kézzelfoghatóbb indok szükséges.
Fényképes igazolvány, s az én pecsétem,
Létre is hozták a Hivatalt, nem vicces!

Kihirdették nagy elánnal - a neten,
"Köteles tenni, minden állampolgár,
vizsgát, módszerest, szeretetét személyesen
mutassa be, mit ő szubjektíven elbírál.

Nagy sor kígyózott, disznófejű nagyúr pedig
kirakta fényképét, s ha valaki leköpi,
azt e hazából ki kell utasítani, míg
ő itt a góré, ajánlatos megcsókolni!

Nyalták is e szörnyű képmást, azonban még
az sem volt elég, mert aki becsukta szemét,
azt mind egy szálig pótvizsgára küldték,
S akadt olyan is, hogy fizetett hálapénzt.

Karácsony nemsokára be is köszönt szépen,
Szeretetestére készültek igazolványt
birtokló polgárok, de akinek nincsen,
annak nincs leállás, folytassa a munkát.

Így ment ez egy darabig, aztán kitalálta
haspók a disznófejű, fizessenek már
adót az igazolványért mert drága
a létszámlisták kezelése, ez így dukál.

Itt jön képbe egy igazhívő kiállása,
Éhségsztrájkot tartott -, kezében tábla,
"Krisztus megfizette, meg vagyunk váltva,
Kapzsi uraság elmehet a Gyehennába!"

Epilógus

Milyen szép, hogy máma a bűnös pap is
prédikálhat a templomban, noha tudjuk,
nincs szeretet igazolványa, bár jampis;
pénzünket öblös perselyébe  dobjuk.