Horatius felkönyököl

Mikijozsa•  2020. május 7. 21:42  •  olvasva: 222

vén medveként tekint felénk könyöklőn
nyilván a szép érdekli még most is
galád Róma míg élt bár látta költőnk
nagy szenvedélyét züllött akkor is

s ő megénekelte büszkén a látványt
mely isteni fenség és női-szint
aztán elment meghalni nem kért márványt
hogy kőbe faragják elődeink

képmása mégis fennmaradt hiszen
sok léha közt egy fegyvertelen ember
csakis a legerősebb jellemű

kinek szava kard és nem félelem
hordatott vele acélt hüvelyében
gusztusa volt arra mi egyszerű


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. május 10. 09:13

@Törölt tag: Szia Mria, nagyon köszi, szép vasárnapot üdv szeretettel

Mikijozsa2020. május 10. 09:12

@BakosErika: Szia Erika, örülök szavaidnak, szép vasárnapot viszont kívánok

Törölt tag2020. május 9. 21:45

Törölt hozzászólás.

BakosErika2020. május 9. 12:50

Remek lett, Miki.
Szép hétvégét.

Mikijozsa2020. május 8. 16:01

@Pflugerfefi: köszi ritkán írok ilyeneket de most ez ihletet meg, örülök gy tetszett neked, szia

Pflugerfefi2020. május 8. 14:28

Jól megénekelted Horatius jellemét!
Remek szonett!

Mikijozsa2020. május 8. 07:18

@kevelin: köszi, szép reggelt már oly rég nem köszöntem senkinek, mostan te légy az első :)

kevelin2020. május 7. 22:03

Nagyszerű