gyengül a szó

Valamitől gyengül a szó,
sok érzés ki se mondható
aranyos kezekkel megint
átkarolva rám tekint
a nejem

Ő szerelmem Ő a drága
felmászott az almafára
hátha érik a szívcsakrám
édes csókját elfogadnám
még egyszer

elfogadnám nem is egyszer
megölelném százezerszer
fájna szívem ha le nem szállna
s addig várna míg berágva
leráznám

de mint tudjuk ki sem ejtjük
a bűvös szót, hisz beérjük
egy sóhajtással "jer' ide
jer vén-szívem közepébe
szerelmem

hiába szeretsz ott a kérdés
mit nyersz vele és mennyit érsz
hátha neked nem éri meg
drága kezed mért kapja meg
a kedves

valahogy futólagosan
átviharzunk jóllakottan
és éhezve az életen
bármi lesz fő a kényelem
meg a pénz

s ha mindig tele a zsebünk
jó hogy senkit nem ismerünk
de ha ürül mint boros pohár   

 szűkmarkunk kinyújtva vár -
adjatok!