Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fura téltelenség verse
Mikijozsa• 2021. január 5. 01:56 • olvasva: 179
Bárhol van este és lyuktalan ég -
koszos levegőben fehér a mélység;
gézben fulladozó vak szenvedély
köhög, s törlődik agyból a színérzék.
Fény billen, éjbe hull, lelket bugyolál
csillagos kosztümbe, s pereg a mennyezet
meszes burkolata, mint a hó - hideg;
nézd már olvad, házakat dekorál.
Kiben kétely bokrait nevelik
s fölötte lila felhőkből pénz esik,
annak gyökerét rövidebbre metszik -
s villámhárítókkal körbeveszik;
küszöbre roggyan a költő s elalszik.
Mikijozsa2021. január 5. 19:01
@Csinaj: bizonyhogy ékíti s
az egészségünk építi
nincs virulencia -van fenéket ez csak maffiaduma :)
Csinaj2021. január 5. 18:39
Házakat ékít a tél
Szépítő recésre a szél
Mikijozsa2021. január 5. 11:59
@Törölt tag: szia köszönöm ez igazán megtisztelés
Törölt tag2021. január 5. 11:12
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2021. január 5. 09:52
@Törölt tag: köszönöm igazán örülök hogy időt szántál versemre - legyen szép napod habár a köd még mindig makacsul az égre ragadt mint valami padon feledett rágógumi a a nadrág hátulján, :)
Mikijozsa2021. január 5. 09:48
@Angyalka73: köszönöm kedves méltatása megtisztelő számomra üdv szép napot :)
Törölt tag2021. január 5. 08:41
Törölt hozzászólás.
Angyalka732021. január 5. 06:42
Klassz, átérezhető. Gratulálok hozzá.
Szeretettel, Melinda