Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
félbemaradt ölelés
Mikijozsa• 2019. október 31. 18:55
világ forog s a szív küzd az ésszel
mikor a láb félúton tétovázik
visszakozni már nehézkes kényszer
miközben egy légy a másikra mászik
elfelezett csók a tükrön cafat
levegőben kéz kezet vár kinyújtva
míg gondolat rajzol cifrábbakat
ismert pózt kínál fel a Káma szútra
szobor a test ha félúton hőköl
örökre így marad vissza se bámul
vége hát s nem kezdhető elölről
nem a szerelem vége bár lezárul
test tökéletlensége okozta
mely orvul a folytatást elkobozta
Mikijozsa2019. november 1. 13:55
@Törölt tag: köszi kedves szavaid
Törölt tag2019. november 1. 12:24
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2019. november 1. 09:44
@Törölt tag: szia, köszönöm szavaid
Mikijozsa2019. november 1. 09:44
@BakosErika: köszönöm Erika szép napot :)
Mikijozsa2019. november 1. 09:43
@kevelin: nagyon szépen köszi, szép napot :)
Mikijozsa2019. november 1. 09:43
@Bugatti350: kedves István köszi mert a szerelem mégis örök :)
Törölt tag2019. november 1. 09:03
Törölt hozzászólás.
BakosErika2019. november 1. 05:48
Minden elmúlik egyszer, Miki.
Jó lett a szonetted.
kevelin2019. november 1. 05:38
Szia! Ez a versed is tetszett
Nem öregszik a lelked.Bravó
Bugatti3502019. október 31. 21:27
Üdv, Miklós!
Van így az ember, de kiheveri valahogyan... Tetszett a szonetted! .)
Mikijozsa2019. október 31. 20:03
@kicsisara: szép estét és köszi az olvasást :)
kicsisara2019. október 31. 19:45
Jó estét! Nagyon tetszett! :)