Eresztem a tegnapot

Eresztem a porladó tegnapot
ki a sosem jött időtér bugyrából;
mi lép helyébe? holnap újra csont
csak a fogadra vigyázz hogyha rágod

s ha nem akkor igyunk százszor lehullt
esőlevet, s az agyonmosott torok
kiöblösödik s a fül eldugult,
holnapután az árokba lecsorog.

De téged nem eresztelek, hiszen
te mindig vagy s voltál velem örökké.
A változás csak egy elképzelés.

mint egy színes buborék a vízen
mely nem készült elörökölhetővé;
visz egy darabig, nem tér meg többé.