Daciából Csán-Guék földjére

Daciában az elnyomás elől végül
új szálláshelyre vándorolt a család
Római rend apparátusát e nélkül
nehéz lett volna kicselezni, galád
ellenségnek számítottak,pedig utóbb
egy-két katona, beneficariiók;

sérült veteránok, beházasodtak
és kezdték tisztelni a székely törvényt.
De Rómának csatlósai, kik áldoztak
Mars hadisten előtt és örökölték
a rablás az öldöklés véres kultuszát,
eltaposták az őslakos hagyományt.

Oly buzgón folytatták a romanizálást.
akárcsak egykor Etruriában, ahol
a kőfalakról leverték a rovást,
s helyébe latint vésettek sokszor,
vagy lemázolták mésszel, ne lássa
ne firtassa az elnyomott lázadva...

Hargita felé haladván, őszire
már Úz völgyébe érvén táboroztunk le.
Hirtelen a semmiből - tíz lépésnyire,
szkíta harcosok , könnyű lovas féle,
néztek velünk farkasszemet. - "Várjatok!
intettem, hiszen tudtam, hogy Csán-gusok.

Besenyő, merész tekintetű vitéz
közelebb lépett hozzánk és üdvözölt
minket. "Látom dákok vagytok, semmi vész,
seregem nem vonja ki kardját! Ez a föld
a tiétek is, egy-vérből valók volnánk,
mind eképpen egymásra miért is támadnánk?