Csók a kanapén

Pici vagyok, sorsnak porszeme, s félek -
hogy e kanapén el se férek én.
De párom sovány asszony, feleségnek
való, nem fal annyit, mint egy tehén.

Szabadkozom: - Nézd, ma este átmennék
a vendégszobába, zavartalan
pihenhetsz drágám, ketten el se férnénk!
erre egy hatalnas puszít kaptam,

Happy end jön, kicsi fekhely elegendő,
egyik ilyen másik olyan, kinek
vállból szélesebb, kinek csípője bő.

Ily elmés a Teremtő mint gyerek
legoját, bölcsen   alkotott emberpárt,
és csók formában mellé ráadást,