cobalt or prussian blue

lelkek útján vár reám a szükség
kit inkább elkerülnék, ösvényre
térve fogom kezed, szeretve rég
mindenféle tobzódást mellőzve
okos talpakkal kergetem a mát

nem lehet folyton feléd billegni
óriási józanság szab gátat
böjt kövén Rodin szobrot lihegni
lépésbe rejtett színlelt alázat
mikor minden szándék kudarcot vall

most jöttment holnap tán szent de téged
nem a szentek kapnak ölbe sokszor
véled nem mint egy kópé beszélget
szerető társad vélem te se olykor
egy-szívvel dobogjunk kobalt kékben