Analfa Béna tükröt tart maga elé

Analfa Béna azon kapva magát
tükörben kezdi látni minden gondolatát
magasan feltartja, hogy jobban láthassa
mert ő a kőltészetnek nagy nagy lapmunkása.

Hegedül a Múzsa, éppen ír Analfa, hej,
megfagy a levegő, ropog a menybolt lakhely
ó fentvaló, most, most alkot e Béna lángész,
mint Micsurin, beoltja a prózát és, és kész ;
egymás alatt a sokatmondó új stílű líra -
kvadrátba számítva, már a tükör se tiszta.

Tele metaforával, meg be nem teljesült
vidéki Dulcsinéás fohásszal, megsűlt
malac szívecskék fájdalmával, ó, érzelmek!
A sárgarépát ti meg azért ne főzzétek,
kalapál a fülemben valami, ha hogyha
elovasom, ez a Béna a legjobbat alkotja...