a tél nem hideg

a tél nem hideg ezt most felejtsd el
a hó sem fehér csak hiszed azt
fogd meg ami még nincs a kezeddel
én is foglak drágám mindennap
mert az idő nem létezik ugrat
mégis lerombolja álmainkat

az az lerombolná ha mi hagynánk
de mi annyira egyek vagyunk
százfelé amúgy se futamodnánk
fukar korszakból kimaradunk
játssza sors játékát kipipálom
velünk vagy nélkülünk kicsipárom 

időt számol ki hátra kandikál 
miközben ily elmúlhatatlan
a szerelem mint erős cérnaszál,
összevarr csöndben - öntudatlan
arcod rózsáit ablakba lelten
piros virágként így neveltem

fény ha vetül sokunk életére!
hálát ad érte  sok  hű ajak;
jövő épül   jóisten  nevére
csók téglákból emelnek falat 
megbecsülve  a   szerelmiáldást
kialkítja érzelmiláncát