Keserű rímeim

krisztitakacs•  2014. augusztus 19. 20:27

Feszült elmém tébolyuló
nem akarom
sötét felhők
gyülekeznek alkonyomon
múlt éveim elhagytak már
árva vagyok
őszbe hajló vágyaimmal
hervadozok
testem - lelkem
ifjúságom nem felejti
reményeim pók módjára
szövögeti
éjszakáim könnyként hullnak
párnáimra
megkövülve, súlyt raknak a
vállaimra
ébredésem napnak fénye
szemem nyitja
madárdallal rám köszönt a
vekker óra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2014. augusztus 20. 09:44

"Árva vagyok
őszbe hajló vágyaimmal,"
lassan megbékélek,
kielégítetlen álmaimmal.

skary2014. augusztus 20. 06:20

nini égy kriszti?! :)