Takácsné Kriszta blogja

Személyes

krisztitakacs• 2016. január 17. 11:16

Szülinapi köszöntő drága lányomnak :-) <3

Tortát sütnék, virágot szednék a rétről
de most csak nézhetem az arcod egy régebbi képről
mikor picinyke voltál s mennyire örültem neked
könnyeket csal szemembe a drága emlékezet.
Mily könnyű is volt mikor kezem átkarolhatott,
Most csak megbutulva nézhetem a néma laptopot.
Mikor tanultál beszélni, s néztem botladozó lépteid
szeretettel és aggódva figyeltem sorban az éveid.
Nem is olyan rég voltál gügyögő csepp gyerek
régen te kérdezgettél most én kérdezhetek.
Mert mindent tudni akartál ezért kérdeztél sokat
most te osztod meg velem az okos gondolatokat.
De most mit papol a szám zagyva a képzelet
öleljen a mai nap a legnagyobb szeretet
Legyen örömteli és felhőtlenül ragyogjon rád a nap
köszöntsön RÁD ma reggel egy csodás és nagyon boldog SZÜLINAP

1 hozzászólás

krisztitakacs• 2014. augusztus 19. 20:27

Keserű rímeim

Feszült elmém tébolyuló
nem akarom
sötét felhők
gyülekeznek alkonyomon
múlt éveim elhagytak már
árva vagyok
őszbe hajló vágyaimmal
hervadozok
testem - lelkem
ifjúságom nem felejti
reményeim pók módjára
szövögeti
éjszakáim könnyként hullnak
párnáimra
megkövülve, súlyt raknak a
vállaimra
ébredésem napnak fénye
szemem nyitja
madárdallal rám köszönt a
vekker óra.

2 hozzászólás

krisztitakacs• 2013. július 8. 16:57

Álom

Kék égen úszó habcsók felhőkön át

száguldó képzetem,

hegyeket, tengereket kutat.
S ifjú titánok s karcsú lányok könnyed kacaján mulat.

Tengerem fodrán s fénylő csillogásán
napsugár incselkedik velem,
hivogatón, csalogatón int felém
s némán üzen nekem.

Lágyan végigsimítok hófehér habján
mely visszasimogat,
nem tudok neki ellenállni
színe eget tükröző kék, zöld s lágy smaragd.

Testem pihe-puha tollszerű pehely
becsukott szemmel élvezem e-kéjt,
visszaadja e-pillanat talán,
az elveszett hitet s reményt.

Egyedül vagyok rám terül a nyugalom, csend,
bársony puha, meleg leple.
Széttárja lelkem felett szárnyait,
egy szivárvány színű tarka lepke.

Elillanó éjszakám sötét árnya,
új napot von fel az égre.
Pillámra ül s lassan felébreszt,
reggelem tarka fénye.

6 hozzászólás

krisztitakacs• 2012. szeptember 18. 14:21

Merengésem

Széles látóhatár mentén ülök
révedő tekintetem a messzeségben,
mind ez enyém, s szabad vagyok
nem zavar semmi sem e merengésben, ábrándozok.
Szemem íriszén át, szivárványként hat rám a világ,
és csak szívom magamba ezt a sokszínű csodát.
Jó hogy itt ...még itt vagyok
sejtem mit érezhetnek a boldogok.
Gondolataim s vágyaim
madár szárnyakon libbennek messze el
hét határon és tengerek felett,
rám telepszik könnyű lepelként az élvezet.
Csodállak, szeretlek téged nagy világ,
földed s eged rendez előttem mesés orgiát.
Átölellek megőrizve mivoltodat
megértem csended, s mélységes titkodat.
Távol vagyok a félelem, zűrös forgatag zajától,
fülembe csak a simító szél zenél,
suttogón varázslatos meséket regél.
Egyedül vagyok...sebezhetően
szorongás még sem ül a szívemen.
Megpihen lelkem lágyan, szelíden
ez az én világom, ez az életem.