Takácsné Kriszta blogja

Fénylő utakon jártunk együtt

valódi énünket felfedeztük.

Emlékszel kedvesem? Mosolyogtunk.

Boldogok voltunk ahogy kóboroltunk.

Mint afféle hajdani kisdiák

reménykedőn adott csókot a szád

Féltőn, szinte óvon, szeretve karod átfont

szerelmünk színekkel mindent átvont.

Lelkünk pacsirtaként repdesett belül

hogy majd együttlétünkre vágy hevül

Te rámtaláltál édesen simítva

arcomat vállad gödrébe húzva

a világot köröttünk összezúzva

remegő szánk egymásra rátalálva

elérte szívünket a megfejtett álmunk

melyet olyan régóta vártunk

Szemed szemembe némán belenézett

szerelmet, vágyat, benne felidézett.

Boldogságunk egymás karjába zártuk

pillangók könnyű táncát jártuk

miközben némán csak szerettünk

egyszer csak minden rosszat elfeledtünk.

Emlékezünk e csodára ma már

felettünk az idő és az óra jár.

Igértük soha többé nem feledjük

egymást hűséggel örökké szeretjük.

Takácsné Kriszta TANÉKITA

Csend szonáta



Alszik a világ

sötét leple alatt

szunnyad a holnap

milliónyi lélek fáradtan piheg

nem tudja a mát a jövő mivel lepi meg.



Álmok szövődnek

félelmek, avagy szerelmek hálójában

a vágy dallamára, táncol az élet

a csend szőnyegére ritmussal lépnek

a jövő nemzedékek.



Minden pihen

fáradt súly alatt, könnyűvé válik a test

pihen a szorgalom, pihen a rest

csak az óra ingája kattan ide-oda

s lassan az éj is ellebben tova.



 Hosszan nyújtózva ébred a reggel

még harmat cseppen a madár álmos dalára

és virág nyitja ki szirmait

hogy megpihenjen egy kedves kezében

búcsúzik az éj a világ zajos tenyerében.

Takácsné Kriszta TANÉKITA

Téli rímek

Suttog az avar lábam alatt
jön a tél, jön a tél,
csípős hideg szele már az
arcomhoz ér, arcomhoz ér.

Járom a téli erdőt
egymagam, egymagam,
minden szép az életemből
messze van, odavan.

Deret fúj fára s bokorra
didereg a világ, didereg a világ,
meghalt már a szerelem
és a virág, a virág.

Csend honol a téli tájon
fáj a csend, fáj a csend,
megfojt a bánatom is
idebent, idebent.

Édes álmom a szép tavasz
s a remény, s a remény,
várom az új nyaram talán
visszatér, visszatér.

Kegyetlen a télnek keze
nem kímél, nem kímél,
börtönömnek rabja lenni
oly kemény, de kemény.

Cinke havas ágon jaj ó
didereg, didereg,
várja már a jobb időket
Kikelet! Kikelet!

Hótakaró, takarja most
az erdőt, a mezőt
kívánságom...gyorsítanám
az időt, az időt.

Szürke felhők takarják
a kék eget, kék eget
tavaszi szél fújj el
minden felleget, felleget.

Télnek foglya soha többé
ne legyek, ne legyek
töltse meg a szívem - lelkem
szeretet, szeretet.

Takácsné Kriszta TANÉKITA

Kimegyünk az erdőbe...
várod?
zirr-zörr avarban botorkál a
lábod
lépteid zaját hallod-e?
csisz-csosz
látod a patak folydogál
lity-loty
harkály az ágakon kopácsol
kip-kop
nyuszi fűben ugrál csak
hipp-hopp
őzsuta bokrok közt bújik
cikk-cakk
lábai eltünnek
flikk-flakk
béka tavirózsán brekeg
brek-brek
vízpartra esik ijedtében
nyekk-nyekk
róka gyerkőcök mókásan játszanak
sirr-surr
vadmacska egérre vadászik
mirr-murr
mézet keres a dörmögő mackó
brumm-brumm
méhek jönnek mérgelődve
zumm-zumm
fárad a lábunk mostmár
ajjaj
hazatérünk virággal és
gallyal
csurran a friss tejecskénk otthon
csirr-csurr
pattog vidám tüzünk
dirr-durr
elalszunk álmunkban
fuss-fuss
szél szökken erdőnkben
huss-huss
mélyen alszunk ágyunkban
végre
mesémnek is vége lett
vége

Takácsné Kriszta TANÉKITA

Ringass el kérlek lágy tavaszi szellő,
vigyél lepke könnyedséggel messze,
tegyél le végtelen tengerek partjára,
gyönyörködve a hullámok folyton változó fodrára!

Sárga föveny, apró lágy homok simítsa talpamat,
intsenek felém karcsú pálmafák!
Mint kecses, karcsú kedves nimfák
hozzák vissza arcomnak régi felhőtlen mosolyát!

Tavasz te kedves szerelmes évszak,
törölj ki emlékeimből mindent mi bánt!
Had lehessek gyermekien újra könnyed,
feledtess velem minden fájó könnyet!

Szám had szavaljon új tiszta verseket,
mivel kifejezhetem hálámat feléd!
Kik mindig is szerettek itt vannak velem,
add meg kérlek édes Istenem, hogy legyenek még sokáig én nekem!

Tavasz Te megújulás,
Te édes illatú újjászületés.
Várva várt virággal színesített csoda,
legyél Te mindig a lelkem otthona!