Takácsné Kriszta blogja

Ha barátom vagy elfogadsz
gyengeségeimmel, hibáimmal együtt
átsiklasz könnyedén felettük.

Ha a barátom vagy elfogadlak
minden rezdülésed megértem
surlódásaink maradnak mindig a feledésen.

Ha barátok vagyunk úgy igazából
vársz vagy várlak, hogy jössz-e
lelkünk s nem csak kezünk fonódik össze.

Mert barátok vagyunk
nincs köztünk kell, nincs köztünk kényszer
Veled megelégszem, s velem megelégszel.

Mivel barátok vagyunk
örömre, bánatra közös a vállunk
egymás mellett hűen vállvetve állunk.

Ugye ha barátok vagyunk
gondjainkon könnyedén mosolygunk?
Vigyázunk egymásra s eskünkre mit a kell nélkül megfogadtunk.

Takácsné Kriszta TANÉKITA

 Indián

Vad vizeken át zord sziklákra nézve
hatalmas, heves folyó zúgja ritmusát indián doboknak,
és sistergő, pattogó hatalmas tábortüzek lángjai
újra felgyúlnak,s fellobognak.
Misztikumát érzem  őseidnek jajongó, zümmögő éneküket hallgatva
s szíveink együtt ütemesen feldobognak.
Átérzem bánatod és őseidnek is kegyetlen bánatát.
Kiket kíméletlenül megöltek s megkínoztak
most tam-tam dobokra lábaik járják az  emlékek ritmusát.
Fekete fénylő s fenyőillatú hosszú hajad szabad sasmadár tolla ékesíti
s az elfojtott bosszúvágy lelkedet felszítja, felhevíti
Szellemeid sosem hagynak cserben
őrzik lépteid és sólyomszárnyú álmaid,
s felébresztik hű szerelmed, és forró vágyaid.
Rejtélyes titkod és őseid titkát csak te ismered
poros útjaid, repedezett földjeid siratják gomolygó fellegek.
Színesre festett, napszítta arcodat az égre emeled,
tanuljuk meg, hogy egy ősi, bölcs, büszke

népet, bántani nem, csak tisztelni lehet.

Takácsné Kriszta TANÉKITA,