Indiszponáltól

krisztitakacs•  2013. július 6. 07:54

Néha komor és sötét
a világ.
Néha csendes mélyről jövő
sirám.

 

Néha halk mosolygó
merengés.
Néha görcsösen fájó
merevség.

Néha hangos gyermeki
kacagás.
Néha húst és inakat szakító
harapás.

Néha csend bontó falusi
harangszó.
Néha illatos tésztával teli
szakajtó.

Néha csak vasárnap délutáni
unottság.
Néha vidám vásári mulatság

Néha meglelek itt belül
mindenkit.
Néha az arcok nem takarnak
senkit.

A világ olyan mint az összes
szavam.
Semmi, de semmi más csak én
magam!

 

"Indiszponált" :-)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Marie_Marel2013. július 6. 10:50

A szerzőt írd oda, kérlek. :-)

Törölt tag2013. július 6. 09:09

Törölt hozzászólás.

krisztitakacs2013. július 6. 07:55

Nem saját versem, de a kedvencem :-)