Álom

krisztitakacs•  2013. július 8. 16:57

Kék égen úszó habcsók felhőkön át 

száguldó képzetem,

hegyeket, tengereket kutat.

S ifjú titánok s karcsú lányok könnyed kacaján mulat.


Tengerem fodrán s fénylő csillogásán

napsugár incselkedik velem,

hivogatón, csalogatón int felém

s némán üzen nekem.


Lágyan végigsimítok hófehér habján

mely visszasimogat,

nem tudok neki ellenállni

színe eget tükröző kék, zöld s lágy smaragd.


Testem pihe-puha tollszerű pehely

becsukott szemmel élvezem e-kéjt,

visszaadja e-pillanat talán, 

az elveszett hitet s reményt.


Egyedül vagyok rám terül a nyugalom, csend, 

bársony puha, meleg leple.

Széttárja lelkem felett szárnyait,

egy szivárvány színű tarka lepke.


Elillanó éjszakám sötét árnya,

új napot von fel az égre.

Pillámra ül s lassan felébreszt,

reggelem tarka fénye.









Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dr.vegha2016. január 16. 15:48

Jó, hogy feltetted a Főoldalra is :-)
Attila

krisztitakacs2013. július 8. 21:00

Köszönöm kedves Odin, örülök, hogy olvastál és tetszett :-)

Odin2013. július 8. 20:56

Szép. Puszim :)

krisztitakacs2013. július 8. 20:46

Köszönöm kedves Sea, azt hiszem hasonlít a lelkünk egymásra...:-) puszim :-)

Törölt tag2013. július 8. 20:29

Törölt hozzászólás.

skary2013. július 8. 19:16

:)