Takácsné Kriszta blogja

krisztitakacs•  2016. január 17. 11:16

Szülinapi köszöntő drága lányomnak :-) <3

Tortát sütnék, virágot szednék a rétről
de most csak nézhetem az arcod egy régebbi képről
mikor picinyke voltál s mennyire örültem neked
könnyeket csal szemembe a drága emlékezet.
Mily könnyű is volt mikor kezem átkarolhatott,
Most csak megbutulva nézhetem a néma laptopot.
Mikor tanultál beszélni, s néztem botladozó lépteid
szeretettel és aggódva figyeltem sorban az éveid.
Nem is olyan rég voltál gügyögő csepp gyerek
régen te kérdezgettél most én kérdezhetek.
Mert mindent tudni akartál ezért kérdeztél sokat
most te osztod meg velem az okos gondolatokat.
De most mit papol a szám zagyva a képzelet
öleljen a mai nap a legnagyobb szeretet
Legyen örömteli és felhőtlenül ragyogjon rád a nap
köszöntsön RÁD ma reggel egy csodás és nagyon boldog SZÜLINAP

krisztitakacs•  2015. november 30. 10:36

Karácsonyi előzetes

 

Karácsonyunkhoz

 

Ó december havak hava
boldog reményeink karácsonya
gyermekeink kacajának idézője
örömök, boldogságok szülője
jégcsapok s hóemberek készítője
melegítő szeretetek üzenője
nagy kendők vállakra terítője
hajnalokat zúzmarával hintője
régi idők visszaemlékezője
békére, csendességre intője
imákkal, énekekkel üdvözítője
Légy irgalmas hozzánk, 
hagyd hogy kicsit pihenjünk.
Hagyd hogy szeretteinkkel ünnepelhessünk.
Adj nekünk jó reményt az új évre
s áldást jobb létet az éhezőkre,
jobbulást, egészséget a szenvedőkre,
hogy békességben leülhessünk a tűz köré.
Tedd védőn kezed földünk fölé
s tanítsd az embert a szépre, jóra
hogy így emlékezhessünk rád boldog karácsonyunkra
Takácsné Kriszta






krisztitakacs•  2014. augusztus 19. 20:27

Keserű rímeim

Feszült elmém tébolyuló
nem akarom
sötét felhők
gyülekeznek alkonyomon
múlt éveim elhagytak már
árva vagyok
őszbe hajló vágyaimmal
hervadozok
testem - lelkem
ifjúságom nem felejti
reményeim pók módjára
szövögeti
éjszakáim könnyként hullnak
párnáimra
megkövülve, súlyt raknak a
vállaimra
ébredésem napnak fénye
szemem nyitja
madárdallal rám köszönt a
vekker óra.

krisztitakacs•  2013. július 8. 16:57

Álom

Kék égen úszó habcsók felhőkön át 

száguldó képzetem,

hegyeket, tengereket kutat.

S ifjú titánok s karcsú lányok könnyed kacaján mulat.


Tengerem fodrán s fénylő csillogásán

napsugár incselkedik velem,

hivogatón, csalogatón int felém

s némán üzen nekem.


Lágyan végigsimítok hófehér habján

mely visszasimogat,

nem tudok neki ellenállni

színe eget tükröző kék, zöld s lágy smaragd.


Testem pihe-puha tollszerű pehely

becsukott szemmel élvezem e-kéjt,

visszaadja e-pillanat talán, 

az elveszett hitet s reményt.


Egyedül vagyok rám terül a nyugalom, csend, 

bársony puha, meleg leple.

Széttárja lelkem felett szárnyait,

egy szivárvány színű tarka lepke.


Elillanó éjszakám sötét árnya,

új napot von fel az égre.

Pillámra ül s lassan felébreszt,

reggelem tarka fénye.









krisztitakacs•  2013. július 6. 07:54

Indiszponáltól

Néha komor és sötét
a világ.
Néha csendes mélyről jövő
sirám.

 

Néha halk mosolygó
merengés.
Néha görcsösen fájó
merevség.

Néha hangos gyermeki
kacagás.
Néha húst és inakat szakító
harapás.

Néha csend bontó falusi
harangszó.
Néha illatos tésztával teli
szakajtó.

Néha csak vasárnap délutáni
unottság.
Néha vidám vásári mulatság

Néha meglelek itt belül
mindenkit.
Néha az arcok nem takarnak
senkit.

A világ olyan mint az összes
szavam.
Semmi, de semmi más csak én
magam!

 

"Indiszponált" :-)