kriszmar blogja

kriszmar•  2011. július 31. 22:11

A szív

Egyszer régen odaadtam a szívem nagyon kicsi darabját valakinek. Örökre. Nem adta vissza, de nekem nem is hiányzott. Aztán odaadtam az egészet amim volt és darabokban visszakaptam valamennyit. Ekkor jött valaki kinek ezt a megnyomorított, halott szívet adtam. Ő újra életre keltette, de csak azzal a feltétellel hogy sohasem adja vissza, csak nála doboghat, nélküle újra halott lesz.

Szerintetek hülyeség ez? Vagy tényleg így van?

kriszmar•  2011. június 26. 14:24

hír

Gondoltam megosztom a világgal 4 napja van munkahelyem. A melo nehéz a fizu szar, de ezt akartam. VÉGRE EÜ. DOLGOZÓ LETTEM. Az már más tészta hogy meddig. Már másnap megkérdezte a főnököm hogy: de ugye nem akarsz elmenekülni? Nem hát, megvárom míg kirugnak (rosszabb esetben) Jobb esetben beletanulok a munkába és nyugdíjas állásom lesz, vagyis lesz állásom amíg éhen nem halok mert a fizu a  megélhetéshez kevés éhenhaláshoz meg sok.

Amúgy most egész jól érzem magam, lehet nem kellene elkiabálni. Megint kezdek hinni a szép jövőben. Még mindig nagyon nehéz de hiszem hogy egyszer vége lesz ennek a borzalomnak és újra boldogok leszünk. Ugye?

kriszmar•  2011. június 5. 13:40

Miért

Mikor találkozunk szeretnélek megölelni és könyörögni "Ne menj el: Maradj velem:"Szeretném világgá ordítani mennyire szeretlek és tudatni a világgal hogy te is szeretsz és nem az az igaz amit látnak. Ehelyett egy kurta heloval búcsúzom és átkozom magam amiért nem tettem semmit De Mit tehetnék? Sőt még a szemedben is azt látom haragszol. De miért rám? Én nem akartam hogy így legyen! Én nem akartam hogy így legyen!!!

kriszmar•  2011. május 4. 13:35

Elmúlt

Ez a dátum is elmúlt. Annyira féltem ettől a naptól és vége, elmúlt ez is mint minden. Azt mondják az első év a legnehezebb, amikor át kell élni mindent nélküle. Hát megvolt. Volt születésnap, névnap, karácsony, húsvét, évfordulók stb. De egyáltalán nem érzem hogy könnyebb lenne, inkább mintha elölről kezdeném az egészet, újabb év amit nélküle kell megélnem.

Ráadásul tele a világ körülöttem boldog családokkal. Mindenki kisbabát vár vagy nevel és mindenki olyan boldog. Csak én nem. Miért? Tudom hogy gonoszság vagy nem is tudom minek nevezzem, de nem tudok tiszta szívből örülni más boldogságának. Mindig azt juttatják eszembe én mit vesztettem. Miért sikerül mindenkinek? És nekem miért nem?

kriszmar•  2011. április 4. 14:23

Mikor?

Mikor lesz már?

-hogy nem jut eszembe?

- hogy nem gondolok rá?

-hogy nem álmodok vele?

- hogy nem aggódom érte?

Mikor lesz már?..... Minden nap úgy kelek fel hogy csak ma bírjam ki nélküle. Megfogadom hogy nem gondolok rá... majd holnap... és azt hiszem minden nappal könnyebb lesz. De nem!!! Sohasem könnyebb!!! Pedig már majdnem egy éve hogy elment. Haragudnom kellene rá hogy elhagyott pedig nem ezt ígérte. De nem tudok. Lehet valakit erővel kitépni a szívünkből? Elég ha az agyam azt mondja: nem kell! és a szívem követni fogja?