kreischer-nelly blogja

 ...ilyen gondolatok foglalkoztattak....

Hol voltál, amikor felfénylettek
augusztusban a hulló csillagok?
Hol leszel, mikor decemberi égen
a betlehemi csillag felragyog:
Tudod-e majd még, március idusán
tudod-e majd még, ki voltam, ki vagyok?
Lesz-e még erőd, hited, fogni kezemet?
Vagy elsodor őszi eső, hó-fergeteg,
tavaszi ár, és már nem leszek veled?
 

 ...szükségem volt arra, hogy halljam

 "Szeretlek". Minden találkozáskor, kell hallanom,

hogy erőt adjon, hogy enyhüljön a fájdalom.

Hogy bírjam vinni, a súlyos vállalt terheket,

hogy te még vagy nekem higgyem, érezzem ezt.

Minden találkozáskor, meg kell fognod kezem,

hogy ne tévedjek el a végeken,

hogy átáramoljon az érzelem,

hogy tudjam azt, te még vagy nekem.

Minden találkozáskor, átlényegítelek.

Ilyenkor újra, fel töltődöm Veled,

hogy mikor nem vagy, ne fájjon úgy nekem.

Tudatosodjon bennem, hol a helyem.

Ha hívnak, gondolkodás nélkül mondj igent
Ha nemet mondasz, örökre tűnik a pillanat,
és hiába várod visszajöttét, AZ, ÚGY már
soha nem lesz, elszalasztottad, túlhaladt.
 
Ha hívnak, ne mérlegelj, menj, mondj igent!
Nem sejtheted a NEM-mel mit veszíthetsz el.
Az IGENNEL mindezt megtudhatod
A kedves hívás, IGENT érdemel.
 
Ha hívnak, menj és tárd ki lelkedet.
Hagyd töltődni a sok picinyt csodával.
Meglásd az apró, széthullt szépségeket,
Érintsen meg a fény, az árny, a madárdal.
 
Ha hívnak, menj! Szent elhatározással mondd:
Jól érzem majd magam, mert akarom,
 hogy az együtt töltött idő, az élmények
drága szelence legyen, későbbi utamon.
 
 feldíszített rész legyen lelked zugában.
Amit nem vehet soha, senki el.
Ami csak tiéd és mindig gyönyörű lesz,
évek múlva, ha majd emlékezel.
 
Ha így indulsz, esőben is beragyog a fény.
Még hóesésben is tavasz leng körül.
Elég, ha a kedves, csak kezedhez ér,
Körötted már minden Veled örül
 

 ....mindenre nyitott, befogadó voltam, körülölelt a szépség..

ÁPRILIS VÉGE (2010)
 
Kertemben bármerre-felé nézek,
tulipán-erdő bólogat felém,  
minden napszakban, más-más alakban.
Reggel csúcsos bimbókká simulva,
délben tárulkozva napsugárnak,
este záródva fázva, álmosan.
 
Esőben, csepp csillog a csúcsokon.
Szélben, szálldos a sok színes szirom.
Hajladozik megannyi büszke szál.
Gyönyörűsége megejt, rám talál          .
a boldogság, kék horizont alatt.
Az isten adta szépség simogat!
Nem tudok betelni látásával,
elakad szó, botorkál gondolat.
megköszönöm Neked én Istenem.
hogy mindezt láthatom, megélhetem.

 ....ebben a csodálatos időszakban így éltem meg a látottakat...

MÚLATOM AZ IDŐT (2010)
 
Mint Londonban, amikor ültem
egy parkocskában, megpihenni,
úgy múlatom most itt az időt.
Forgalom körülöttem, zaj mindenfelől.
Nézem, látom, hallom, de bezárom magam,
és gondolt világomba visszaköltözöm.
Arctalan lényeddel burkolózom
tettelen fél év, múló ködébe.
Sóvárgó, ábrándos szerelembe.
 
Galamb-pár kifli-végen veszekszik,
a morzsát elviszi egy harmadik.
Mily semmi élet ez, mégis élet.
Látványa elgondolkodtat, szomorít.
Zakatolva jön már a villamos.
Megyek vele, innen el messzire,
viszlek magammal már mindenhova.
Gondolatban, akár fényévnyire.