naplopó szélforgó

kranczbela•  2020. május 22. 16:38  •  olvasva: 13

Krancz Béla

Naplopó szélforgó


Amíg fiatal volt, vad és harsány

a szabadság volt, a fő irány.

Aztán, beleült, a bársonyszékbe

korona került a „fejére”

amit, majdnem, el is vettek, „tőle?”

ez kergette az őrületbe.

Volt ez már, dakota

mongol, tatár, hottentotta.

Fajtájának, a népnek

nemzetének árulója.

Fiatalon, komcsi spicli

ezeket, most is „gyűlöli?”

ezért, magas beosztásba, teszi

és jól meg is fizeti!

Mindig is, onnan származott

ahonnan, pénzhez jutott.

Lehet az, türk, kipcsak, tatár

amíg fizet, itt rá, ős, vár.

Mostanra, már megőszült

ám, benne, még nem rögzült

a munka szeretete, sem az értéke.

Igaz, sosem volt „dolga” vele!

Fajtájára, gyapotszedő

de, ezt, el nem ismerné, ő!

A dakota közmondásokat

papírból olvasni tudó, nagy mestere

az ország, egyik, legnagyobb szégyene!


Pécs, 2019

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom