kozmazsu blogja

kozmazsu•  2011. március 9. 11:24

Démonmadár

 
Démonmadár vállamra szállt,
hess madár!
Gondolataim csapongva gyötörnek,
hess madár!

Jer csak mégis közelebb!
Hadd lássam szemedet!
Mit takar e szembogár?
Hess madár?
Jer madár?
Csitt madár!

Szárnyaddal símogass mégis!
Jer kis démonok madara
patakpartra, homokba,
vésd jól  belé magad,
hogy örökre ott ragyogj
csillámló napfényben,
sima víztükörben,
lelket hasító
 énekek énekébe.

Ó  démonok madara
szállj repkényre, ágra,
énekeld, sikoltsd el
gyötrelem, gyötrelem!
Trilláddal tisztítsd meg,
vígasztald szívemet,
szépséges madaram,
 démonok madara!

Hess madár,
jer madár,
várj madár!
Még ne menj ,
időzz el,
énekelj!
 
Aztán indulj útra
démonok madara!
Vigyél el csőrödben,
vagy végy szárnyaidra
hasítani eget,
 pihefelhőn ülni
ott megpihenni
s csak  egy dalt
dúdolni!

Lelkemnek madara,
szelidülj, csitulj!
Pszt!
Reszkető kis tested,
ujjaim közt pihen,
könyemmel itatlak,
vágyammal etetlek,
lelkemnek madara.
Látod?
Már nem is vagy
démonok madara.

kozmazsu•  2011. március 8. 21:16

Nagymama

 


Fájdalmad könnyét törlöm,
ölelve reszkető szíved,
te árváknak árvája,
ki megint csak temetsz!
Három koporsónál álltál,
könny nélkül sírtál, láttam én.
Három, meg most egy!
Sorakoznak a keresztek
anyai szíved roncsai felett,
görnyedve jajong a lét,
mely még tiéd!
Elgyötört testedet hurcolod
édes fiad sírja mellé,
s kérdezed Uram,
meddig még?
Te árváknak árvája,
hangtalan zokogva,
a fájdalom szíved tépi szét.

Adj Uram békét neki
szívét gyolcsba takard,
itasd fel könnyeit,
hisz ő Anya!
Temetni fiút? Anyának?
Árváknak árvája,
már csüggedni sincs erő,
könny sincs már elég.
Miatyánk legyen meg a te akaratod!
 - bevégeztetett -!

 

kozmazsu•  2011. március 2. 08:50

Pokoljárás

Pokoljárás

Pokoljárás, busójárás,
táncot ropva és tipródva.
Álarcosan, álarc nélkül,
pokoljárás itt e földön:
szépségekkel, szép lelkekkel,
álcázva, vagy álcázatlan.

Időt rabló, fogva tartó
koldus lélek,
hisz
körforgásba: lent és a fent,
tépi lelkem.
Tipródsz jelen!

Rabló idő,
gyilkos szavak,
érzem mi lesz,
érzem mi az,
őrlőmalom kerekei
lelkem ízekre szedi.

Mégis járom ezt a táncot,
pokoljáró busó táncot.
Habok között, habok fölött,
sirályszárnyon, napnyalábon,
porba hullva, térdre rogyva
tudva tudva,
mégis ropva.

Hová vezet, hová megyek?
Csak én megyek!
Pokoljáró bús táncomba:
cipőm kopik,
ruhám feslik,
s mint koldus,
ki létért táncol,
ropom mégis
pokoljáró, busójáró,
haláltáncom.

kozmazsu•  2011. március 2. 08:46

Csak két lábon gondolat

Sötét szobának zugában
Kuporog lelkem - fázva
dideregve, fénytelen
keresi a fényt - nem dereng.

Úttalan utakon bolyongva
koldusként, árván,
bújkálva
fák árnyékaba rejtve

Hideg tél - vacogok
Hol bújkálsz kismadár
Csácsogó, szépröptű,
hegyek közt ívelő
szivárvány

Szikrázó színedben
 fürdőznék meg én
aranyló sárgádban
melegednék én

Csácsogó madárka
szállj el messze földre
mondd el ó madaram
nagy keserűségem

Itt bújkál, itt vacog
koldusként árván
szívemből, vacogó lelkemből
 éneklő
csácsogó madárkám

Szobának zugában
kuporog a lelkem
hideg van, bújj mellém
melegítsd át szívem


Hajnali kesergő,
nem vers csak cirpelő
lelkemnek éhsége
 szárnysuhogás, ének.

Ne tudatos, buggyanó, reggeli suhogó, éktelen, rímtelen, hasadó, faragatlan sóhaj.

kozmazsu•  2011. március 2. 08:43

Morzsák

Morzsák

Ingovány, ködfüstű, bűzös.
 Morzsák hullnak kézből
jószándékkenyérből
Suhan, pottyan, merül
kis Lile- mocsárba-
repül a morzsa
-kapna utána, -
  hol van?
Alámerül  posványnak vízébe
Lile fuldokolva kérdi:- hát Te?
Posványos lápvize orrába szökik,
levegőt, levegőt! Mégis morzsát eszik.
Egyiket otthagyja, másikat elkapja
tudja, hogy más nem jut
- csak morzsa -.
Kérne ő falatot, jóízűt, zamatost,
Ha  morzsa nem volna!
-Valami ittmaraszt, valami fogvatart,
repülni, elmenni, ne hullj elém morzsa!-
Gúzsbakötött lelke ám, ha szabadulna
Mindig hullik morzsa, mindig visszatartja,
pedig már búcsúzik, más utat keresve,
nem kell néki morzsa,
 morzsa alamizsna.
Keserű sikolya lápbafullva.
Ki hallja, ki látja? Csak a morzsa!
Morzsának énekel, morzsának
terít, morzsának alázza, bubázza
s mégis csak dúdolja
 jószándékkenyérből
hullj, csak hullj csak morzsa!
Társul már pillangó morzsavacsorához,
Lile óva inti:
-legalább te repülj,
 legalább menekülj,
 fogva tart a morzsa!
Óvja Lile lelkének lepkéjét
Legalább te vidd el szeretet békéjét!
Vidd magaddal kérlek,
virágpoként hullajtsd
ne legyél rabságban
lelkem pillangója!
Ne gyere többet már
 morzsavacsorára!
Ingovány, zavaros, bűzös,
s oly gyönyörű,
morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből,
Lile látja, érzi, alábukva kérdi:
Hol az út, mely kivezet
morzsatemetőbül?







Szeretettel: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom