Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ugyan! Barátom!
kozmazsu 2012. március 2. 10:29
Mikor magam vagyok,
elgyötört valomban:
Keresem mire jó,
ami rossz.
S értelmét annak,
hogy még vagyok.
Nem mindenkinek adatik,
hogy a napfényes oldalon,
napragyogta csúcson ülve
szemlélhesse,
az Isten hol lakik.
Kinek nem jutott napszőtte felhő,
szíve nagy fájdalmát
gyolcsba takarva rejti
mások világa elől,
hogy kárörvendő lélek
benne a gyötrelmet,
örömtől tobzódva
fel ne fedezhesse.
Arcomon mosoly,
kezemen szeretet,
de lelkem rejtekében
szenvedés lakik.
Mocsárban fuldokló
jajkiáltásaim,
- mert siketek a fülek,-
nem hallani.
S a keserű létben,
sikoltó,
esengő lélekkel,
egyre csak kérdezem
meddig, Uram még?
Uram!
Meddig még?
Mamamaci402012. március 2. 18:46
csak ideértem én is, nagy ölelés drága Zsuzsa:)) örülök hogy látlak:))
10082012. március 2. 17:39
Zsuzsanna,
nehéz kérdés, de nem szabad feladni a boldogabb időkbe vetett reményt...bár sokszor nehéz, ezt én is tudom
Szép-szomorú versedhez gratulálok!
Zsuzsa
kozmazsu2012. március 2. 11:04
Barátaim! Ti igaziak! Köszönöm! Valóban régen voltam itt, nagy és sok oka van ennek, de ez most nem is fontos! Köszönöm, hogy itt vagytok velem! Hálás vagyok minden szavatokért!
Szeretettel: zsuzsa
Törölt tag2012. március 2. 10:58
Törölt hozzászólás.
skary2012. március 2. 10:49
még..
Harsanyi2012. március 2. 10:42
Jó lett. Fájdalmasan szép sorok.