Ugyan! Barátom!

kozmazsu•  2012. március 2. 10:29

Mikor magam vagyok,
elgyötört valomban:
Keresem mire jó,
 ami rossz.
 S értelmét annak,
 hogy még vagyok.
Nem mindenkinek adatik,
hogy a napfényes oldalon,
napragyogta csúcson ülve
szemlélhesse,
az Isten hol lakik.
Kinek nem jutott napszőtte felhő,
szíve nagy fájdalmát
gyolcsba takarva rejti
mások világa elől,
hogy kárörvendő lélek
benne a gyötrelmet,
 örömtől tobzódva
fel ne fedezhesse.
Arcomon mosoly,
kezemen szeretet,
de lelkem rejtekében
szenvedés lakik.
Mocsárban fuldokló
jajkiáltásaim,
- mert siketek a fülek,-
nem hallani.
S a keserű létben,
sikoltó,

esengő lélekkel,

egyre csak kérdezem
meddig, Uram még?
Uram!

 Meddig még?
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. március 2. 18:46

csak ideértem én is, nagy ölelés drága Zsuzsa:)) örülök hogy látlak:))

10082012. március 2. 17:39

Zsuzsanna,
nehéz kérdés, de nem szabad feladni a boldogabb időkbe vetett reményt...bár sokszor nehéz, ezt én is tudom

Szép-szomorú versedhez gratulálok!
Zsuzsa

kozmazsu2012. március 2. 11:04

Barátaim! Ti igaziak! Köszönöm! Valóban régen voltam itt, nagy és sok oka van ennek, de ez most nem is fontos! Köszönöm, hogy itt vagytok velem! Hálás vagyok minden szavatokért!
Szeretettel: zsuzsa

Törölt tag2012. március 2. 10:58

Törölt hozzászólás.

skary2012. március 2. 10:49

még..

Harsanyi2012. március 2. 10:42

Jó lett. Fájdalmasan szép sorok.