Szilánkok így kora reggel

Nem sürgetem a jelent, sem jövőt,
hagyom érni a dolgokat.
Nem sürgetem az időt,
ha restség fojtogat,
hagyom érleljen magokat.
Nem bánt, ha közönyösnek
néznek mások,
mert nem látható a gondolat,

én csak várok, kivárok,
hagyom érni önmagam.
S amíg,  a nagy forgatagban állok,
és csak nézem a "nagyokat",
az egyhelyben tapodó csendemben
én érlelem a magokat.
Eközben lelkemben gyúlnak csillagok,
csóvájukba a türelem simul,
bár  már cikáznak is tova,

de nem nyomtalanul.

És én csendembe burkolózva

 konokul, megátalkodottan,

vigyázón érlelem a magokat,

hogy szárbaszökkenve
láthassam, féltve őrzött önmagam.