Rendhagyó ballada Lile morzsájáról

Rendhagyó ballada Lile morzsájáról

Ingovány, ködfüstű, bűzös,
mégis be' gyönyörű.
Morzsák hullnak kézből
jószándékkenyérből.
Suhan, pottyan, merül,
mocsárba a morzsa
Kis Lile az árva
bízvást kap utána.

Alámerül Lile posványnak vízébe:
morzsát keresi.

Posványos lápvize orrába szökik,
levegőért kiált, mégis morzsát eszik!
Egyiket otthagyja, másikat elkapja
hangosan kiáltja: miért csak morzsa?
Kérne ő falatot, jóízűt, zamatost,
Ha  morzsa nem volna!
Valami marasztja.
A morzsa!
- Ne hullj elém morzsa -!

Gúzsbakötött lelke ám, ha szabadulna
Mindig hullik morzsa, mindig visszatartja.
Pedig már búcsúzna, más utat keresve:
nem kell már a morzsa,
morzsa alamizsna.

Keserű sikolya lápbafúl.
Ki hallja?
Csak a morzsa!

Morzsának énekel,
morzsának terít,
morzsáját bubaként ringatva,
magát morzsának alázva,
mindig ezt dúdolja:
jó kézből, jó kézből,
jószándékkenyérből
hullj csak,
hullj csak
morzsa!

Pillangó társulna
morzsavacsorához,
Lile óva inti:
-legalább te repülj,
legalább menekülj,
rabul ejt a  morzsa -!

Lelkének pilléjét,
kérleli szép szóval:
legalább te vidd el
szeretet békéjét!

Vidd magaddal kérlek,
virágpoként hullajtsd
ne legyél rabságban
lelkem pillangója!

Ne gyere már többé
morzsavacsorára!

Ingovány, ködfüstü, bűzös,
mégis  be' gyönyörű,
morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből.
Lile látja, érzi,
alábukva kérdi:
hol az út,
mely kivezet
morzsatemetőbül?