kozmazsu blogja

Gondolatok

kozmazsu• 2013. augusztus 7. 19:27

Gondolat /II./ átgondoltabb

Ujjaid közt morzsolod

perceit a szépnek

s nem látod

hogy múlik el lényegük

lelkedben hamu alatt

zsarátnok szikrái felszítják

jajj-kiáltásait

miközben észrevétlen

tenyeredben porrá zúzod

a ki nem mondott szavakat

ők jelként égetik

agyadba magukat.

8 hozzászólás

kozmazsu• 2013. július 27. 05:55

Vázlat

Sötétebbek a nappalok,

közelebb jöttek a csillagok,

ködükben tétován bolyongok,

a szeretet kolduló zsoldosa vagyok.

Koldulok szeretet-harmatot,

egyetlen szeretet-illatú új napot,

utat mutató csillagot,

mert a szeretet koldusa vagyok.

Zsoldom egy szó, mely felém hajol,

tekintet, melyben szeretet ragyog,

sugarától lelkemben fellizzanak a csillagok:

fellélegeznek a nappalok,

távoldnak a csillagok, s újra

fényben járhatok.

Szeretet-zsoldomat,

éhező koldúsnak átadom,

többé már a szeretet koldusa

nem én vagyok.

Lelkembe nem férkőzhet

fájdalom, kapuját

szeretetből szőtték angyalok,

s árvalányhajjal hímzett pártámban

Csillagösvényen tova ballagok.

8 hozzászólás

kozmazsu• 2013. június 20. 13:44

Mikor a fájdalom

némaságra késztet
megrekedt szavaim
egymásnak feszülnek,

Sebek, könnyek,
gyöngyök, vermek,

Szavak, sírban,
lelkem kínban,

Porban -alázva

könyörgök kiáltva,
csillagokkal látok,

megváltásod várom.

10 hozzászólás

kozmazsu• 2013. április 4. 07:52

Rendhagyó ballada Lile morzsájáról

Ingovány, bűzfüstű.
Mégis be' gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből
jószándékkenyérből.
Suhan, kering, pottyan,
mocsárba a morzsa;
Kis Lile az árva
bízvást kap utána.

Alámerül Lile
posványnak vízébe.
Egyiket otthagyja,
másikat elkapja
hangosan kiáltja:
miért mindig morzsa?
Kérne ő falatot,
jóízűt, zamatost,
Ha morzsa nem volna!

Gúzsba kötött lelke
ám, ha szabadulna,
Mindig hullik morzsa,
mindig visszatartja.
Pedig már búcsúzna,
más után kutatva,
szinte már sikoltja:
- nem kell ez a morzsa,
morzsa alamizsna -!

Keserű sikolya
lápba fúl.Ki hallja?
A csábító morzsa!

Morzsához szól dala,
morzsáját bubázza,
morzsájának terít
önmagát alázza,
közben csak dúdolja:
- jó kézből, jó kézből,
jószándékkenyérből
hullj csak,hullj csak morzsa -!

Pillangó társulna
morzsavacsorához,
Lile óva inti:
rabul ejt a morzsa!
Legalább te repülj,
legalább menekülj,
lelkem pillangója!
Hullasd el útközben,
Intő jelként vágynak:
ne jöhessen senki
morzsavacsorára!

Ingovány, ködfüstű,
Mégis be' gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből.
Lápalján, kotu közt
lélekrojtján - Lile,
sikolyfodrán rebeg':
és egyre csak keres'
- Hol a fény, a kiút,
az a kéz, mely kihúz
morzsatemetőből?

14 hozzászólás

kozmazsu• 2013. április 3. 07:36