Karácsony...Anya! /Anya kérlek c.versből/

Követelőző lettem, mert kell még
a Karácsony fénye?

Mit gyertyák könnycseppjei festettek hófehérre?
Angyali szárnyak terítették szét
a Titokzatos Éjt?
Melyet megkoronázott csilingelő hangod,
mint egy szarvashúzta szán?
Hallom Anya!
Mily gyönyörű volt:
látom már!
A szegénység bekandikált az ablakon,
de a boldogság mégis lángra kapott!
Izgalom, s öröm rózsái égtek arcodon.

Nekem még mindig Te vagy a Karácsony,
bár nem járnak már erre szelíd szarvasok.
Nem zeng a házban hatszínű dallam,
Csodaváró hangon, égig érő sóhaj!

A fa körül ülve vártuk a Csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig csak magam vagyok.

Elment a Karácsony, elmegy évről-évre.
Elhagy az Ünnep, s pőrén magam vagyok.