Húsvéti nachtkaszli

kozmazsu•  2011. március 28. 10:00

A húsvéti nachtkasli


Éjszakánként csendben,
 halkan nyílnak fiókjai.
Mi ez?
Ki ez?
Miért?
Dübörögve nyílnak fakkok,
 ömlenek már  adatok.
Emlékek, érzések.
 Élet!
Ki vagy, mi vagy?
Enyém?
Miért?
Ki kért meg rá, hogy gyere
felszakítva sok sebet!?
Menj el!
Hagyj!
Élnem kell!

De a tiéd!
- Szólt a kasztli.-

- Nem kell, eredj!-

S visszakúsznak fiókjai

a sötétben,
de biz' árnyékként

követnek.

-Tudd csak meg!-


-Itt van, nézdd!-

Lelkem csügged,
 fájva fáj,
amit a fiók kínál!

Engedj szorításdból,
 kérlek!
Tán nem volt
még elég?

Keresztfád alatt Jézus
térdre rogyva állok én,
szememből
patakkönny hull,

kérve kérlek,
 szánj meg végre
vess véget
 sok szenvedésnek,

lennék bárány,
 Istebárány,
csak had éljek
 végre Én!
 
Arra ítélsz,
 hogy így éljek,
mig lelkemben

Szentlélekkel
Isten dolgát végzed el?

Kérlek maradj,
Égre kérlek,
 ne hagyj el!

Tedd a dolgod,
 és ne gondold,
dőreség mit
itt remélsz!

Hisz szóról szóra,
színről, színre,
derülnek fel tükreim.

Így is semmi,
így is minek?
Tűnik elő -
 ki lakik?-

Számadás az élet mindég,

Magam elől menekülni?
 

  Látodhatod már!
Porban, térden,
kegyelemért!


S a szürt fényben jelként

kereszted tünik fel.

Már tudom Jézus,

kicsiny a hitem!

 

Nachtkaszliból kibuggyanó
élet és a szeretet,
talán elég,
talán kevés,

  Isten mindég Szeretett!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kozmazsu2011. március 29. 06:35

Marikám!
Köszönöm, teljességgel igazad van!
Szeretettel: zsuzsa

kozmazsu2011. március 29. 06:21

Drága Mariann!
Köszönöm ittléted. Tudom, hogy rémísztő volt, amit olvastál, de ne aggódj, leszek még a kupac tetején is.
Szeretettel: zsuzsa

kozmazsu2011. március 29. 06:20

István!
Távoli szavaid nagyon megmelengedték didergő szívemet, köszönöm!
Szeretettel: zsuzsa

csillogo2011. március 29. 06:20

Zsuzsám én meg csak biztatlak, lesz derűlátóbb változata - bizony lesz!:)
Ha a keresés vágya felmerül-lesz útmutató is hozzá!:)
Kedves Ross írótársunk jól írta szavai igazak és részint kapaszkodót is adnak.
Nem szabad a fiókba rejtett lidérces képeket és helyzeteket alulértékelni - nagyon is tudnak hatni ránk,de ez csak az elme játéka - mondjam azt hogy ''gúnyt'' szeret űzni velünk!?
Mondom!:)
A fájdalmat nem elnyomni,hanem szembenézni és elengedni,mert különben falakat épít körénk és akkor a bezártságunkat erősíti.Csak felfelé lévő út van - nem sima,de szívedben a szeretet fényét hordozod - ami bevilágítja az utadat és ez mindnyájunkban egy lámpás, használjuk erejét - különböző megerősítésekkel.
Gondolok rád - figyellek szeretettel!
Marika

kozmazsu2011. március 29. 06:18

Kedves Ross! Hozzád megint visszatérek. Egész éjjel motoszkált a fejemben amit írtál. Láttál már olyan hegyomlást, amely egy pillanat alatt eltakartít mindent magam elől? Ezért van, hogy a nappalok és éjszakák egybemosódnak. De igyekszem minél előbb a romokat eltakarítani és tisztává tenni a ''látóhatárt''. Ennek már nem lesz ''rózsszín változata'', mivel az élet sem az. Lehet, hogy nem kellett volna háborgó lelkem lenyomatait itt hagynom, ezt nem vitatom. Tudtam, hogy ha kiengedem a ''szellemet a palackból'' égszakadás-földindulás lesz. Talán mégis úgy gondolom, hogy egyszer ennek is meg kell történnie, és most megtörtént.
Köszönöm mögöttes látásodat, fáklyaként előttem lépegetésedet.
Szeretettel: zsuzsa

kozmazsu2011. március 29. 06:14

Drága Mamamaci! Szeretős ölelésnek érzem szavaidat, az Fánikat köszönöm, szép kis masnijaikkal együtt. Máris segítettek, Elindult a lavina, és remélem viszi magval hordalékát is. Köszönöm az erőt is. Csupaszív lelkedet!
Szeretettel: zsuzsa

kozmazsu2011. március 29. 06:11

Kedves Attila!

Nagyon köszönöm bíztató szavaidat, és hogy mindenek ellenére itt állsz mellettem szeretettel. Nagyon sokat jelent ez nekem. Nem tudom eléggé megköszönni úgy sem.Azt is külön köszönöm, hogy láthatom, rakod össze a pazzle-t, Apám verseinél is ott vagy és gondolom, hogy keresed a párhuzamokat is. De én én vagyok, és most ilyen.
Szeretettel köszönöm minden szvad! Zsuzsa

mezeimarianna2011. március 28. 16:32

Drága Zsuzsa!Kívánok miharabb békét háborgó lelkednek...

Mamamaci402011. március 28. 12:53

Ennek sajnos nem lesz derűlátóbb változata...én nem érzem benne a fájdalmat, a szeretetet igen, és egy hatalmas nagy követ ami inkább szikla...amit el lehet mozdítani, kell is...de nem tudni mi van mögötte....erőt küldök Zsuzsa drága, sokat, most van, de küldök két nagy elefántot is, kékek piros masnival...ők viszik, puszi! Emi

kozmazsu2011. március 28. 12:27

Bár a szöveg derűlátóbb módosulatámak éelhetőségét még nem látom, de érzem a szeretet, és a szeret vezérelte út lhetősét é sezt köszönöm Kedves Ross!

Ross2011. március 28. 11:59

A második végigolvasás után írom ezt, mert az első eléggé zavarba ejtett. Nem sokkal ezelőtt kiegyensúlyozott, harmóniát sugárzó, szinte eldalolható balladai szövegekkel örvendeztettél meg mindannyiunkat, és ez itt most nem olyan. Nagyjából érteni vagy inkább érezni lehet, hogy éjszakai démonokkal - álmokkal, rémálmokkal - küzdesz, keresed a leküzdésükhöz szükséges erőt magadban vagy másokban, korábbi versed részleteiben is, egyelőre talán még nem sok sikerrel. A nagyobb baj talán az, hogy az álmok az ébrenlétbe is elkísérnek. Jól teszed, hogy hagyod áradni az akár rendezetlen gondolatokat is, hátha összeáll belőlük a megfejtés esélye. Azt remélem, eljön hamarosan az ideje annak, hogy megírd ennek a szövegnek a derűlátóbb változatát.

kozmazsu2011. március 28. 11:26

Édes Jagi! Már ez is több, mint amit reméehettem valaha is!
Szeretettel: zsuzsa

versike2011. március 28. 11:25

''de lessz még jobb is, akkor talán tudok, felfelé utat is!''

Szerintem, már úton vagy, Zsuzsa. Jó úton.
A saját utadon.

Gratula: Attila

jagosistvan2011. március 28. 11:23

A sors kereke nem áll meg. Ami egyszer lenn, az egyszer fenn. csak ki kell bírni addig. Tudom, mondani könnyebb mint véghezvinni, de per pillanat, csak távoli szavakkal tudok hatni rád.

Szeretettel, Jagi

kozmazsu2011. március 28. 11:20

Hogy tennélek boldoggá Édes Istvánom, mikor boldogtalan vagyok? Csak abból tud adni az ember, amije van. Most nekem csak ennyim van, de lessz még jobb is, akkor talán tudok, felfelé utat is!
Szeretettel köszönöm, hogy vetted a fárdságot, és eljöttél, hogy meglásd kínjaimat!
Szeretettel: zsuzsa

jagosistvan2011. március 28. 11:17

Boldoggá nem tettél, de nem is ez volt most a cél. A fájdalom érzékelhető. Bocsi a személyességért.

kozmazsu2011. március 28. 10:57

Édes Irénkém!
Köszönöm, hogy kínjaim között is rámtaláltál!
Tudod, hogy mindig szerettelek és mindég szeretni foglak, mert ez is így rendeltetett!
Szerető szívvel: zsuzsa

irenke2011. március 28. 10:34

Jajj,Drága Zsuzsikám!
Valami csogálatos,ha mondhatom ez a fájdalom!
Megrázó ereje van,de minden rendben a
háttérben,hiszem?!
''Isten mindíg Szeretett!''
Ölellek nagy Szeretettel!