H ez a vég....

Ha ez a vég,
 - közeleg -,
látni!
Nem szemtől szembe,
búcsúzni nem lehet,
Csak érintés,
mellyel közeledhetem!
Tettem, amit lehetett!

 
Az élet illúzió,
egy vágy,
ami éppen
csak átsegít,
hogy éljünk,
mint virág a réten.
És kinyilván, legyünk mi étek,
hogy méhek zümmögve,
gyűjtsék be aranyainkat

Nektárként,
mézként.
Éljünk egy másvilágban,
ahol tudják már égmadarak,
hogy létünk nem volt hiába,
mert táplálékként éltünk,
mint méhek,
és madarak.

Az élet röpke körültekintés,
evilágban csak egy pillanat!

De,

mit itthagyunk tán,
nem az  enyészeté.
Mert,
jó földbe hullott a

mustármag ,mely
egyszer majd kihajt,
s szavaink,
melyeket
suttogva mondtunk,
halló fülekre lelnek.
S bennük szépzeneként élnek,
mint,

jó  akarat!

Isten add meg
kérlek,

hogy dalként a világban,
az égmadarai hullajtsanak el,

már nem éltem hiába!