Az utolsó keringő /II/.

Tiszavirág létembe harap a fájdalom
csontszöveteimet szú rágja szét  - porol.

 

Szívemben  még ütnek  néma dobok,
míg kérész násztáncával az éj eloson.

Egy utolsó tánc, - egy lampion,
az utolsó dal, mely elsodor,
egy keringő, lelket melegít,
s tovább repít az örök életig.

Levetett ruhám, vásott rongyciha
elkopott az úton, mi haszna van,

 

 

 

rostjaiból k'lárist készítek,

 

haláltáncát járó kérésznek.

Egy utolsó tánc, - egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy csillanás, mely lelket megbékít,
s tovább repít az örök életig.

A tündöklő Tiszán is harap a fájdalom,
csontszövettel szú már réges-rég jóllakott,

 

 

 

szálló porok néma dobokat rezgetnek,
s a por, keringő, a semmibe vesznek.

Egy utolsó tánc, - egy lampion -,
egy utolsó dal, mely elsodor,
egy simítás, mely lelket melegít,
s tovább sodor az örök életig.