A szeretet koldúsa

Koldulok,
mert a szeretet zsoldosa én vagyok!
Koldulok szeretet-harmatot,
koldulok csillagot, egyetlen
szeretet-illatú új napot,
koldulok szív-mosolyt,
mely csak az enyém.
Szeretet nélkül semmi vagyok,
de ezért koldulni is hajlandó vagyok.
Szeretet adni annyi, mint érezni,
szeretetet adni annyi, mint létezni,
szeretet nélkül sötét a lét,
nincs napfény, csak értelmetlen lét,
s már a csácsogó sem dalol a zöldellő repkényen,
szeretet nélkül nem érti senki sem!
Mint koldusa a szeretetnek,
szeretve simítón élni
-csak így akarok -!
Zsoldomnak ára csekély:
csak szó, mely felém hajol,
egy ölelés, mely engem karol,
egy tekintet, melyben a szeretet ragyog,
tudni, hogy miért is vagyok!
Szeretetvirágom gondosan ápolom,
tövestül tépni senkinek sem hagyom!
Mert, ha lelkemből kihal a szeretet,
gyertek, csak gyertek, temetni testemet!
Csácsogónak kell majd némi vígasztalás,
ki felhőcsücskében megbúva sirdogál,
a szivárványhídján hiába integet,
mert felhőcsücskéről felelni nem lehet,
de tudni fogja még akkor is,
  szeretet koldusa én vagyok,
ki mosolyogva integet,
mert a szeretet koldusa vagyok!