A fény játéka /Válasz Barátomnak/

kozmazsu•  2013. március 16. 08:52

A fény játéka, mely élettükrében
megmutat, csalfaság.
Tudva csalod meg önmagad,
hogy időt nyerj.
Ne így!
Csak sikkesen!

 

Önámításnak ideje lejárt.
Örülj! Eljött az idő:
hogy elhagyott virágaid
aratásra érett szárai
kévéjét szívedbe sződd!
Köszönd a napot, melyen
lélekszemed újra lát,
s, mint hegy ormáról,
eléd tárul a világ,
melynek bugyrait ismered.
Köszönd az estét,
ki nap múltával melléd kuporodik,
örülj, hogy itt van még veled,
s végigsimítja lelkedet.
Testedet idő foga vássa,
ám elméd virágzása
kiteljesedve örömöt terem.
Torz-tükörbe ne nézz,
elcseni tőled a szemed,
s foglyul ejt, a rejtelem.

 

A fény játéka, mely élettükrében
megmutat, csalfaság,
időt nem ad neked, de
a bölcsesség, látás,
melyet cserébe ad,
már örökre tied.
Miközben
huncut gödröcskéit mutatva
a vágy-mosolyával integet,
ajtófélfádra jelként írja fel:
Örömre fel! De sikkesen!
Mert ez még jár neked!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kozmazsu2013. március 16. 11:09

Igen megtisztelsz véleményeddel Kedves János!
szívből köszönöm /célba ért az üzenet!/
Szeretettel: Zsuzsa

Schmidt_Aladar2013. március 16. 11:08

Kedves Zsuzsa!
Örömmel olvastam bölcs gondolataidat, nyilván célba is talál remélhetően!
tetszik a stílusod!
szeretettel:
János

kozmazsu2013. március 16. 10:05

Drága Imre!
Így van, ahogy írtad, köszönöm szavaid!
szeretettel: Zsuzsa

kozmazsu2013. március 16. 10:03

Drága Kingám Kicsikingám, lelkem ringatója!
szívből köszönöm!
szeretettel ölellek: Zsuzsa

Kicsikinga2013. március 16. 09:50

Ilyen finoman, ''sikkesen'' figyelmeztetni csak egy gyönyörűen csácsogó madárka képes!
Kincsként őrizzen Téged az a barát, akihez szóltál, drága Zsuzsám!

Törölt tag2013. március 16. 09:40

Törölt hozzászólás.

kozmazsu2013. március 16. 09:34

Köszi Skary!
Pusszantás a csillámló hófalak mögül.
szeretettel: Zsuzsa

kozmazsu2013. március 16. 09:34

Drága Imre!
Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal. Azt hiszem egy kis magyarázattal szolgálnom kell. Egy sztori tartozik a vershez, melyet nem igazán lehet beleszorítani egy versbe, csak vers-folyamba.
A sztori a következő: van egy általam nagyon tisztelt és szeretett velem egykorú férfi barátom, több ezer kilóméterre lakik tőlem. Aki egyszerre olyan dolgokat kezdett csinálni, ami nem a szabályokat rúgta, vagy nem rúgta föl, hanem a jóízlést sértette /ezért a ''sikkesen''/. Nem volt méltó a személyiségéhez, s ez egy talán finomnak mondható intésként készült számára. Nincsenek szabályok, szabályzat pláne nincs. Csak jóérzés, melyből fakad a jóízlés szerinti magatartásforma. Mert úgy gondolom, hogy egy megbecsülésnek örvendő úr ne tegye ki magát nevetség tárgyának csak azért, mert elveszett időlegesen az arányérzéke. Ki más mondhatná ezt el neki, ha nem egy barát.
Imre! Értem szavaid lázadását a szabványok ellen, magam sem vagyok való ''kalitokba''. Köszönöm, hogy gondolkodtál szavaimon, és megtiszteltél figyelmeddel, szavaiddal.
Mindig tisztelettel és szeretettel: Zsuzsa

skary2013. március 16. 09:18

:)

Törölt tag2013. március 16. 09:06

Törölt hozzászólás.