koszeghymiklos blogja

Ki nyer ma, ki veszít kérdése dől el szánk íze szerint
ma, s csücsörít mindent csókoló szájával a pillanat,
mint egy viháncoló, kelekótya természetű múzsa,
aki csókot is lehel, meg nem is, hoz is, aztán visz is.
Viszi a győzelem mámorító ízének sejtelmét,
hozza a vereség dobhártyaszaggató vészharangját,
és aztán hátralépve, vihorászva kacagva nézi,
hogyan tör ki nyomában újból viták végtelen heve,
kárörvendőn hanyatlik rózsaolajjal megöntözött
karosszékébe dőlve, s tömjénfüstöt ereget sűrűn
önmagának, mint ki elejétől fogva erre készült,
sőt, eltervezte, hogy így lesz, pontosan kiméricskélve
a téridő kontinuumában kotyvasztott elegyét,
és a vesztesek mind kiabálnak, hogy melyikük ért be
a célba előbb, hamarább, megmagyarázva hogyanát,
mert hisz tudjuk, mindenik győztesnek kiáltja ki magát,
miközben mi, a kihasznált, és furamód megvezetett
emberi had kifacsarva a tévévályú eledelt
a torkunkba lenyomva várunk adrenalin löketet,
melyen át az ördög egy országnyi kelekótya tagot
kacagón önmaga két keze útján főbe lövetett.

Szeretettel ajánlom megjelent verseskötetemet!

http://undergroundbolt.hu/elet-iz

A ponty képzeletben
cetté lett,
s kitátott szája
felett
ablakot nyitott,
kifúni rajt'
a permetet,
ám ezzel
magára vont egy
sas tekintetet,
s cetté lét helyett
ketté lett
...szaggatva.

Hokkaidón most éjszaka van,
azt hiszem,
de ha ott lennék, talán
nem is tudnék róla,
hiszen
éppen azt álmodnám:
mily csodásak Hokkaidón
a reggelek.

Az emberek lázadoznak,