Lélekvesztő

kosa•  2022. július 2. 18:13  •  olvasva: 110

Amikor a test csak bolyong,

és nem birja a napot,

Amikor a lét csak kullog,

és nem érzi a valót, 

Amikor a szem csak kinéz,

és nem látja meg magát,

Amikor a kéz feléd ér,

és hivójelt nem igér,

Amikor a láb megremeg,

és leblokál keményen,


Amikor a mosoly ráfagy

a holtsápadt arcodra,

Amikor nem izzik a szó,

és nincs semmi visszhangja,


Üljél le egy pillanatra, 

és beszéljél magaddal, 

'mit kellene,hogy kidobjál,

s mi az, ami maradhat.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kosa2022. július 3. 22:18

@Sznearanka:

köszönöm, hogy elmondtad, amit érzel.

kosa2022. július 3. 22:16

@Mikijozsa:

kidobnám én, de püpü nem járja...köszönöm.

kosa2022. július 3. 22:15

@Törölt tag:

valóban, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba -nekem az algo nem használ.

Sznearanka2022. július 3. 12:19

Nekem most csak a lelkem bolyong, de csak azért, mert nincs melege, és valamit csak kell látnom a világból :) átérzem a versedet :(

Mikijozsa2022. július 3. 11:53

mit kellene kidobni? nos, a számlákat meg a kutyláncot - de vicceltem - jó lett a vers

Törölt tag2022. július 3. 11:45

Törölt hozzászólás.

kosa2022. július 2. 22:40

@Törölt tag: @Animanongrata_:

akkor ráfáztunk mind

Animanongrata_2022. július 2. 20:34

Szintén zenész

Törölt tag2022. július 2. 20:24

Törölt hozzászólás.

kosa2022. július 2. 18:33

@Animanongrata_:

egy kicsit megpiszkálgattam, aztán megy tovább az egy.

Köszönöm, kedves Brigi.

Animanongrata_2022. július 2. 18:25

Azta ez jó lett nagyon, meg is piszkált, meg őszinte is.