kosa blogja

soha senkitől
nem kapott semmit.
pofont azt
igen. akkor is
ha nem kért.
mérlegelte
mondandóját
mielőtt útnak
indította volna őket.
a választ elnapolták.
rutinos kimértséggel.

azt mondják
a pofonoktól edződik
az ember. elfogadta.
a mindenségben
feloldódott.

virtuális világban lüktetünk.
mulasztunk.
szerelmet, szeretetet .

nem a világ ez.

következetesen hazudunk
magunknak (is)
éjjel -nappal.

hideg ez.

tűrőképes kutyák csaholnak.
szellemi felszámolásban
zsarolhatók vagyunk.

nem a világ ez.

a közép
messzire tolódott.

Mama mondd
honnan bújnak elő a csillagok,
s mitől világítanak olyan szépen?
A Hold mintha lámpás volna,
amit a tündérek ragasztottak az égre.

Mama mondd
a csillagok miért feküsznek le reggel?
S hová tűnik el a Hold?
Lehet, összebeszéltek a Nappal,
hogy ő őrködjön helyette?

S van-e a csillagoknak ágyuk,
ahová lefeküdjenek,
macis paplankájuk, hogy
ne prüszköljenek?

Mama mondd
ki takarja be őket?
ki mond mesét nékik?
Lehet, hogy a Hold
meséli el Hamupipőkét?

Meghajlott a csend, mint görbe hátú
vénasszony, aki ölében csecsemőt
ringat: tente-tente kisbaba. Látod,
eljött már az éjszaka. Fellapoznék
egy könyvet, de fáradt vagyok
és beteg. Megkérem a csillagokat,
hogy meséljenek neked.
Tavaszról. Hóvirágról. Majd ha
nagy leszel, kimegyünk a rétre.

Tente-tente kisbaba.
Kormos lett az éjszaka.
Lefeküdnék. Nincs hova.

Fordított világ ez,
mintha minden
fejjel lefele lógna.
Visszhangja van a bűnnek:
Káin Ábelt újra megölte.
Noé bárkáját építi.
A madarak elhúztak északra.
Ebihalak ívnak rendet.

Szivárvány születik és meghal.

Hétévente eljön a királyfi,
lovát a sárkány zálogházba adta.

Csonttá fagyott a csend,
homályban a jelentés.
Gyengül a példa a hitben,
álpróféták szentelik a vizet.

Szobrot faragnak a nők és a férfiak:
lelketlent és szépet, benne van
a porcelánvilág: hozzá ne érjél!

Élek-e vagy csak álmodom?
Sürgönyözd meg Isten!