kosa blogja

szótlanul cipeli
az időt s magát
magán kívüli állapot-
halmazban rögzíti
tekintetét rideg
együgyűségben telnek
a hétfők szombatok
jöhet a vasárnap hogy
változzanak a napok
lenyeli a hetet
mint őt a pillanat

premier volt
egy elátkozott szín-
darabban

nyers és faragatlan

a látszat csal, sokan ezt mondják.

hiszi a piszi s még néhányan.

szemvarázs

hagymaláz

diózaj

keretzár

lakatbűz

vackorgúny

csönd-dömping

zebracsik

tarisznyaseb

zsákzsivaj

lámpagörcs

sziklafájdalom

Feledésbe fulladt fiatalságom
fáradt fűszálként felsóhajt
fanyar fintorával
fülembe fűrészeli
feledhetetlen fájdalmam.

bitang nagy kánikula van. sületlen álmok égnek el a napon. napom üszkösödik, hűsítő zápor kellene naplopók, napot lopók, napot lopok, órát, percet, pillanatot. a zűrzavarban űr és zavar a fesztelenül szűkölő idő. nyelek, nyerek halálért életet, áldozatként a feltámadásra.