kosa blogja

pillanatokból font emlék
mint festék pattogzik a falról
a színek összemosódnak
és könnyeim az arcomon
lehet hogy csak képzeltem
a szerelmet nagyon
dallamot a szívemben
és táncot a parketton
leszek majd magány
továbbra is magamnak
kétségbeesett kérdés
habzás a folyóban

hideg november

fákat ráncigál

a köd sátrat ver

veréb sántikál

...

Hunci dorombol

ő az én barátom

kezemet nyaldossa

ha betegnek látszom

...

hideg van nagyon

vagy csak én fázom

a jókedvem elszaladt

most nem megyek utána

...

sétálnak ketten

az egyik lemarad

lehet hogy nem bírja

tovább az utat

...

veled maradok

megtestesült magány

lelkem egyebet mond

de más dirigál

szóba sem áll veled
a vers megírja önmagát
útfélen buszon hajnaltájt
két szeretkezés között
nem érted
(törd a fejed mint
diót a kis lurkó)
pőrére vetkőzik
előtted a szó
érzed lüktet
csak engedd
hogy beléd
ivódjon

ha szomjazom, itass meg.
ha éhezem, etess meg.
ha tudsz, szeressél. én
szüntelen tanulom.

Egyszer vót, hol es vót, ott ahol csak egy madár jár, vót egyszer egy iciri-piciri város. Takaros vót ez a város a maga módozatjában, megmaradt néki két kenyeres bót, s minden utcának hajlatában kinőtt vaj hatvanhat bank. A cipós üzletet úgy ahogy látogatták a népek, ki egy perecet vett, ki egy fél veknit, egy hétre valót. Béosztósok vótak a fehérnépek roppant, minden morzsáját megbecsülték a franzellának: ették reggel, ették délben, ették este, még a kömény magos levesbe es békerült, mikor hogy. Nem kellett ismerniük a gasztronómiát -vagy hogy a fenébe mondják -, hozták eztet az örökséget a történelemből, s éltek es véle, hűha míg a hegyek; még azokat es túléldegélték, s még a többemeletes blokkokat es.
Egy ilyen skatulyában dédelgette napjait, álmait Manci néni es. Éppen megváltak tőle a tehenyészettől, me aztot mondták néki, hogy nem tud fejni.
- Hogy én nem tudnék fejni? - zsörtölődött Manci néni. Há még a szépapám szépapja es eztet a mesterséget űzte.
- Igen ám -mondta határozottan a főnök -, de most má nem a két kezünkkel bütyköljük a tehen tőgyit, hanem géppel addig masszírozzuk a csecsit, amíg szépen el nem cseppen a teje.
Ha továbbra es benne akar maradni a meszeriában - folytatta a fejtágítást a főnökös -, akko iratkozzon fel hamarjában egy tőgy-fejő-tanfolyamra. A gépeket az Óperenciáról hozattuk, cserébe adtunk egy-két tehent.
- Drágalátos főnök, kezibe-zsebibe ajánlom, há má mondja meg nekem maga es, hogy hogy tudjak egy fenékkel két tehent es megülni?
Béiratkoztam egy pedikörmös tanfolyamra, me aztot mondták hogy ha nem menyek, pórul járhatok, ráütnek a körmömre. Há, nem vót más választásom, béadtam a derekamot.
- Aranyos Manci néni, maga a fény a Kárpátok felett! Ilyen erősségre van nékünk szükségünk. Na ne lógassa a fejit, mint Marci bá, akinek a lova külföldre szökött, galoppba!
Komótosan elvégzi aztot a háromszáz órás tanfolyamot, arra még kapunk néhány fejtő masinát, s állhat es vissza melózni. Haza fias-munkaként pedikűrözheti es a tehenkörmököt, asszem rájuk fér. Ha akarja, énekelhet es nekijük, mint réges régen. Eztet a danolást majd prémiummal meghonorálja az egylet.
- Jó van na, az utolsó mondatjával meggyőzködött -mondta Manci néni -, megbékélve magával és az istenjárással. Énekelni fogok!
Hallja-e főnök, ez elmegyen?

'Két út van előttem, melyikre induljak?
Kettő a szeretőm, melyiktől búcsúzzak?'

- Há má hogyne menne el -kuncogott a főnök -, még táncolni es fognak azok a tehenkék.
No, Manci néni, jó utat! Remélem a ködben nem vész el a jókedve, mert akkor ki feji meg azokat az intelligens, lila barmokat?
Sztend áp Manci néni és komadíj.


Szómagyarázat:
franzella: cipó, tojásdad alakú kenyér
blokk: tömbház
meszeria: mesterség
prémium: az átlagos feladatokat meghaladó vagy kiváló minőségű teljesítményért fizetett pénzjutalom
masina: gép
té: tej

Megjegyzés: 

1. Modern székelly népmese