Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Arcátlan szerető
kosa• 2022. november 7. 22:06 • olvasva: 108
Arcátlan szerető a vers: bőkezű és fukar;
van 'mikor kényeztet, van 'mikor hallgat.
Csendben préselődnek a szavak benned
fénybe, árnyékba. Oltalmukba fogadnak,
majd kihánynak magukból.
/egyszer felnősz!/
Bitangul elhibázod újra. Hirtelen
felröhögsz: ezt már megírták többen,
de te tovább kergeted a tavaszt:
pillangó száll a kezedre. Elengeded.
Nem ildomos hozzá a halál.
Repülj! Repülj!
Hallom a lepke énekét belülről,
s az időt, amint rostálja a magot.
Halhatatlanságot vésnek a sorok
és szelektív hulladékot.
megj.: - régebbi -
kosa2022. november 10. 18:56
@Törölt tag:
...régi, köszi
Törölt tag2022. november 10. 13:41
Törölt hozzászólás.
kosa2022. november 8. 21:55
köszi szépen
Animanongrata_2022. november 8. 19:33
Tetszett nagyon :) az utolsó két sor a leg, meg az egész.
kosa2022. november 8. 18:42
szerintem jól mondják...mindig más köntösbe bújik, de ugyanaz.köszi szépen.
kosa2022. november 8. 18:41
@Törölt tag:
köszönöm szépen
kosa2022. november 8. 18:41
lehet igazad van, köszi
Perzsi.2022. november 8. 14:16
Azt mondják, minden verset megírt már valaki, minden gondolat járt már más fejben is. Vajon igaz-e?
Törölt tag2022. november 8. 13:24
Törölt hozzászólás.
skary2022. november 8. 06:55
mindön hulladék éccörre arany is
kosa2022. november 7. 22:38
úgy ahogy irod: rejtélyes, varázslatos...
Törölt tag2022. november 7. 22:34
Törölt hozzászólás.
kosa2022. november 7. 22:11
nagyon szépen köszönöm.
Mamamaci402022. november 7. 22:09
Csatlakozom és nagyon brummos!
kosa2022. november 7. 22:09
@Törölt tag:
köszönöm szépen.
Törölt tag2022. november 7. 22:07
Törölt hozzászólás.