A körasztal 2

A körasztal 2

 

 

         Halvány lámpa fényénél három férfi ül és tárgyal kényelmes bőrfotelekben, kedvenc örömlányaik társaságában. Szemmel láthatóan feszült és stresszes a hangulat, mely az egész szobára kiterjeszti hatását.

            Carlos, Jason és Christian fejüket összedugva próbál közös nevezőre jutni a Paolo nyugdíjba vonulását illetően. Habár nem sejtik még mi vár rájuk, mindnyájan abban reménykednek, órákon belül sikerül olyan megoldást találni, mely mindenkinek megfelel. A döntéshozatalt halk zene kíséri, mely a sarokban elhelyezett hatalmas hangfalakon keresztül kényezteti az ember füleit.

- Úgy vélem Paolo teljes körű figyelmen kívül hagyása negatív hatást gyakorolhat az üzletre. A rendvédelemnek bizonyára hamar fel fog tűnni, hogy nem tevékenykedik már aktívan, és kiszemelhetik maguknak. – jelentette ki Jason, a napokban megváltozott véleményét.

Meggyőződése volt, hogy Paolo teljes körű kivonása tisztességes és helyénvaló dolog lenne, de a napokban véleménye az óvatosság intő szavait meghallva irányt váltott.

- Továbbra is tartom magam az álláspontomhoz, miszerint Mr. Mariappa megérdemli öreg éveire a békességet családja társaságában. Nem lenne helyénvaló, ha zargatnánk és figyelemmel kísérnénk utolsó éveit. – reagált nyomban Christian.

Christian az egyetlen fekete személynek volt betudható a társaságban, társai tiszteletét Paolo életének megmentésével és remek munkavégzésével érte el. Elkötelezett támogatója volt az Öregnek, érdekeit távozása után is szemmel tartotta.

Az indulatokkal egyre inkább megtűzdelt párbeszédet a harmadik fő mély csendességgel figyelte. Szivarja és cherryje társaságában hallgatta a két férfit, és tartotta őket nevetségesnek. Meggyőződése volt, ha ez a rendszer állva marad, rövid időn belül…

-Carlos te mit gondolsz, mit kellene tenni? – fordult Jason a harmadik személyhez.

- Gondolkozom Uraim, próbálok olyan metódust találni, mely természetesen engedményekkel, de segít megoldani eme nehéz helyzetet. – válaszolt Carlos, mély és fagyos hangon, arcán félelmet keltő mosollyal.

 

*pár nappal az ülés után*

Sötét és csapadákos az éjjel, az eső, mint érkező idegen kopogtat az ablakokon. Alszik már a város, csupán egy szobában ég még a lámpa. Carlos itallal a kezében üldögél és mereng. Gondolatainak tengerén, mint vitorlás, küzd a hatalmas hullámok ellen. Tud valamit, amit a többiek nem. Tudja, hogy a helyzet, amivel meg kell küzdeniük megoldhatatlan úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen. Napról – napra egyre biztosabb benne, hogy a kedélyek elrendezésére egyetlen egy lehetőség maradt: a teljes hatalomátvétel. Át kell vennie az irányítást, mindhármuk személyébe lépni, de egyedül. Ha mindenen az Ő keze lesz, elérheti azt, ami a legfontosabb: a jól megszervezett biztonságos működés. Egyenként kell eltennie láb alól társait, úgy, hogy Ő közben folyamatosan a háttérben maradjon és ne keltsen gyanakvást. De mégis hogyan tudná ezt elérni, mi lenne a módja?

            Carlos megtölti az időközben kiürült poharát, majd a tűzhöz sétál. Rápakol két fadarabot, majd bámulni kezdi azt. Nagyon szereti a tüzet. A lángokat, ahogy erősen és büszkén világítják be a teret. Ahogy egyszerre nyújt védelmet és támad azokra, akik túl közel merészkednének.

A férfi lassan telefonja után nyúl, majd egy számot tárcsázva hívást indít. Kicsöng, de senki nem veszi fel. A hangposta megszokott monoton hangja szólal meg a vonalban: „ A sípszó után kérjük hagyjon üzenetet”.

- Jason, a holnapi nap folyamán szeretnék veled beszélni. Találkozzunk holnap a parkban pontban este kilenckor. A dolog nem halasztható, győződj meg róla, hogy egyedül jössz. Carlos.

Hát megtette az első lépést. Már nincs vissza út. Carlos elméjét elborítja a félelem, nem biztos abba, hogy helyes, amit tesz. De meg kellett tennie. Ez az egyetlen módja, hogy rendet teremtsen…

 

*egy nappal később, 21:00*

Az éjszaka beköszöntésével a park elcsendesedett, a megüresedett padok magányosan várnak, hogy holnap újra szolgálhassák megannyi ember kényelmét. Carlos csendesen, az egyik lámpa halovány fénye alatt vár társára, hogy közlendőjét átadja neki. Tágra nyílt szemekkel figyeli a környezetét, Jasont keresve. Percek elteltével lakkcipők hangos kopogása töri meg a csendet, majd az útszakasz végén feltűnik egy tetőtől – talpig feketében lévő férfi. Hát eljött. Kézfogással köszönti társát, majd megnyitja a párbeszédet.

- Örülök, hogy eljöttél Barátom. A dolog, amiről beszélni szeretnék veled fontos, és nem várhat. – szólalt meg először Carlos.

- Miről lenne szó? Talán történt valami? – reagált azonnal Jason, kissé csodálkozó hangnemben.

Carlos sétára invitálta Jasont, miközben történetét megkezdve folyt bele a rágalmak sorozatába.

- Tudomásomra jutott, hogy Christian nem ért veled egyet a Paolot érintő témákban. De ahelyett, hogy ezt a dolgot közösen oldanánk meg, mint értelmes emberek, Christian célravezetőbb megoldásnak tartja, ha hamar pontot tesz a dolgok végére. Ám félő, hogy ez akár az életedbe is kerülhet. – fordult Jason felé Carlos. – Sőt hova tovább, ebben biztos vagyok.

Jason szemei elkerekedtek, nem tudta hová tenni a hallottakat, döbbent tekintettel meredt Carlosra, majd kérdésre nyitotta száját:

- Christian? Honnan kaptad az infót Carlos? Ez egészen biztos? Mármint… Én ezt nem tudom elhinni. – hitetlenkedett Jason.

- Biztosíthatlak, hogy a füles, amely a tudomásomra jutott, megkérdőjelezhetetlen, a kapcsolataim által szolgáltatott információk mindig hitelesek. – válaszolt hideg és közömbös tekintettel Carlos. – Jason, én nem akarom ezt kimondani, de attól félek, csak egy módon tudod megelőzni a dolgok bekövetkezését. Csak úgy, ha Te magad játszod ki Christiant, és a kezedbe veszed az irányítást.

Jason némán bámult maga elé, nem tudta feldolgozni a sok adatot, melyet egyszerre zúdítottak rá. Úgy érezte cselekednie kell, de nem tudta mit tegyen. Arra várt Carlos útmutatást adjon neki, mondja meg mit tegyen. De Carlos csak némán sétált mellette, pontosan tudva, hogy egy olyan lavinát indított el, mely az ő sikerét fogja elhozni. Ennek tudatában törte meg a csendet:

- Ne haragudj Barátom, késő van, ha nem haragszol indulnék. Csak azt akartam, tudd, hogy mi folyik a háttérben.

Mondatát zárva elköszönt, majd elindult csendesen, arcán önelégült mosollyal. Tudta, hogy elérte a célját, és Jason bekapta a csalit. Csak várnia kell a következményekre, melyek hamarosan eljönnek.

*pár nappal később*

A hír, mint futótűz terjed. Valaki merényletet követett el Christian Wright ellen. Autójában gyilkolták meg, háza előtt. A káosz mint vad orkán sepert végig mindenkin, aki közvetetten vagy közvetlenül érintett volt a dologban, azok között akik ismerték és szerették Őt. Mély keserűség, és annál mélyebb gyász ül az emberek szívén. Mindenki rettegett, senki nem érezte magát biztonságban. De ez nem az a szakma, amiből csak úgy ki lehet szállni. Hiába mindenki féltette az életét senki nem mert lépni semmit, mindenki árgus szemekkel figyelte az események folyamatát. Csupán egy ember volt, ki végig elégedetten, a háttérből irányítva szemlélte az eseményeket. Ő pedig Carlos volt. Sikerült egy lépéssel közelebb jutni céljához, hogy mindent magáénak tudjon be, hogy abszolút hatalmat szerezzen, ami után annyira vágyik. Itt az idő: meg kell tennie az utolsó lépést, amivel végérvényesen célba érhet.

Lassan telefonja után nyúl, majd a névjegyzékből kikeresve partnere számát hívást indít:

- Barátom! Örülök, hogy egyben vagy! A sajnálatos eseményekre való tekintettel arra kell kérjelek, légy vendégem ma este, hogy a jövőt éríntő dolgokat átbeszéljük, és közös nevezőre jussunk. – szólt bele a vonalba Carlos, tökéletesen megjátszott baráti hangon. – Találkozzunk 3 óra múlva, várlak!

*a megbeszélt időpontban*

Csengő hangja töri meg a lakás tökéletes csendjét. Carlos sietve nyit ajtót, hogy társát Jasont beengedje, és pontot tehessen a dolgok végére.

- Üdvözöllek Barátom, örülök, hogy látlak, fáradj be kérlek! – köszönti Jasont.

- Örülök, hogy látlak Barátom! Köszönöm szépen! – jött a válasz hamar.

A kabát levétele után a nappali irányába vették útjukat, ahol a látvány alapján Carlos komoly előkészületeket tehetett. A helyek elfoglalása után a csend megtörik, Carlos szóra nyitotta ajkát:

- Nos, mint tudjuk, Christian sajnálatos elhalálozása következtében ránk hárult az a fontos feladat, hogy az üzletet a továbbiakban folytassuk. A gyász kinyilvánítása nagyon fontos dolog, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez elterelje a figyelmünket a fontos üzleti teendőinkről. – kezdte a társalgást fagyos hangon Carlos.

Jason egyetértő helyeslés közepette gyors egyetértéssel reagált:

- Igen, tartok tőle igazad van. Minél hamarabb vissza kell térnünk feladatainkhoz, és az emberek között is el kell oszlatni a kételyeket. Az eset következtében olyan pletykák járnak, melyeknek nem engedhetünk utat.

Úgy beszéltek, mintha társuk halála egy sajnálatos merénylet lett volna, mintha nem várt esemény következett volna be. Pedig mind a ketten tisztában voltak vele, hogy ami történt, saját kezük műve, a pletykák, melyek keringenek az emberek között nem többek saját acsarkodásuknál. De volt valami, amit nem tudtak ketten. Amit csak egyikük tudott, amiről a másik még csak álmodni se mert volna. Carlos lassan letette poharát, melyet a társalgás folyamán itallal megtöltött. De kezét nem húzta vissza magához. Lassan az asztal alá nyúlt, hol egy rögzített pisztoly lapult. Carlos lassan megragadta a fegyvert, majd Jasonre célzott vele az asztal alatt.

- Úgy gondolom, hogy az embereket, akik Christian és Paolo kezei alatt dolgoztak, most összekeverve kéne újra oszta... – kezdett bele Jason a mondatba, melyet hangos puffanás szakított félbe.

Hiába kezdett bele, befejezni nem volt lehetősége. A lőszer, mely testébe fúródott magával rántotta a mondatot is. Jason habogva kapkodott levegő után, forróság járta át testét, majd hirtelen hűlni kezdett.

Értetlen tekintettel meredt előre, miközben sebei vérezni kezdtek. Próbálta beszédre fogni száját, de az nem engedelmeskedett neki. Csak tátogott, már csak vért köpött. Nem értette miért történik ez. Carlosra meredt, sápadt arccal nézte társát, egykori barátját, üzlettársát.

Miközben meredt előre, Jason szeme előtt megjelent valami. Hirtelen szeme elé tárult minden egyes cselekedete, minden egyes jó és rossz döntése, melyeket az élete alatt meghozott. Másodpercek leforgása alatt minden szörnyűség a szeme elé tárult, melyeket véghez vitt, hogy céljait elérje. De a film hirtelen megszakadt. További durranások kíséretében Jason minden erejét elvesztve lefejelte az asztal lapját. Nem fogta már fel mi történik a szobában. Vérének forró áradatában érezte a hideg és fagy zord körmeit, ahogy testébe belekarmolnak. Nem csukhatja le a szemeit. Ha megteszi talán utoljára teszi. Fel kell ébrednie meg kell akadályoznia…

Carlos elégedetten állt fel az asztaltól. Hát elvégeztetett. Innentől szabad kezet kap, magához ragadja az irányítást. Már tényleg csak apró lépések választják el célja elérésétől.

 

            Hetek teltek el az eset óta. A két vezető rejtélyes halála, mint hideg zuhany érintette az embereket. Paolo Mariappa pedig eddig tisztázatlan okok miatt életét vesztette. A halál oka ételmérgezés volt. Teljes volt a köd, senki nem értette mi és miért történik. Egy dolog volt csak biztos: új vezető lépett a korábbi öt helyére. Egy vezető, aki vasmarokkal, humort és bohóckodást nem tűrve tartott mindent az irányítása alatt.

 

 Megszabadult a körasztal a súlytól, ami rá nehezedett. De nagy árat fizetett érte. A becsületét.