versesblog
Hajnali jóhír
helló hajnal
már hajjal
ébredtem ma
nem vagyok többé
kopasz ember
még egy jó hírt
hoztam
nem írok többet
magamtól se magamról
csak ha a szó rendel
legyetek jók
szerelmesek mert itt
ez a szép tavasz
ne vedd bús búcsúnak
biztos jönne még
az ihlet de bezártam őt
lassan egy hónapja
meg nem szökhetett hát
ma szabadon engedem
fusson ki a rétre
ibolyacsokrot szedjen
délre csókom tavasz
legjobb egy hónap volt
még egy hajasbók
vigyázzatok magatokra
s egymásra is
kopaszon kezdtem
százhatvanhárom
lett meg és itt a pont
sziasztok
Még1
könnyező ég és könnyű
zenét hallgatnék éppen
mondom menjen még1
egy firka a falra a blogra
csak a csúnyább napokra
jó lesz majd nosztalgiázni
nos hát most már most hát
nem ragozom át jóéjszakát
Szózuhany
kék szigszalag itt
szaladt el forró a tej
csengetett a mikró
zúg a vécém s pécém
nitró erőműm ha
lenne ma rajta minden
ultrán menne de így
csak lowon tollja e herceg
fps drop szöknek
a hertzek nincs sugár
követésem sem csak ez
az árnyékom rúg ágyékon
milyen gémeren tolom
még mindig van borom
lehet borongós kint
szorongós bent
könnyező fent pocsolyás
lent de itt minden remek
mondja a költőgyerek
ma mindent nyerek
holnap dolgozni sem
megyek ó de kár hiszen
úgy mennék már
a bank vár öltönyös
bankár dehogyis
és ez nem kár...várj
de az de a szó vigasz
mégha néha pimasz
és pumac szózuhany
Gyöngytyúk
cseppen a perc
persze csak csendben
perc a közepe és
perc a széle
a vitrinben
porcelán csészealj
jaj itt nagy a baj
ez már megint
túl idegen de nem
hagy hidegen
és bírja az idegem még
pedig percrepontos
mindig a próba
tiktak kattog a strófa
ütemmel kedves
nem lép rá a tollam
nem tudom mit mondjak
mondjuk gyöngytyúk
meg is lett a versemnek
nevezettem címe
ez tetszik nekem megint
szerintem segít
biztos a tipp most
tedd meg emeld a tétet
szerencse a játék
a szerecsenélet majd
szerepcserélek vagy
csak beugrok egy két
szelepcserére mert
fejemre férne egy szervíz
vagy termál és ásvány
farkas vagyok de
bárány végig röhögve
írom ja és már nem
is vagyok részeg
így ez mégszebb józan
jólvagyok poénból
szót rakok mert támad
a magány igaz hogy
vagány vagyok de
nála a lapát lehet hátba
vág de csak na haha
mert a kopasz az edzett
tiszta izom alsó s felső
testem el ne hidd
a nevetéstől az égről
majdnem leestem
nézz fel ott szakadok
fent csak egy a nevető
szót csiklandozó csillag
voltam már százados
de most rangot léptetem
magamat rímnagy
húú h@ de tudod ez így van
végére kell egy
nagyarc hogy
necsak a pocakom
pacekom is adjam hozzá
na most már este testem
lefestve gyögytyúkos
rímnagy az egyetlen adonisz
nem kérte senki de adom is
jóéjt afroditém
ide lenne egy jó rímem
még de inkább legyen ez
áldjon az ég a másik
menőbb lett volna de ez
meg szép nagy nevetés
Esős este
lágy ágy
csupán két szó
de átjár
felhő erdő
az milyen lehet
ez elmerengő
csend csillag
hallom s nézem
lehunyt szempilla