konvencios blogja

Papír gombóc lesz e versem,
Parittyából kilőni jer indián
piros ceruzával szerzem,
pókhasán hájas a kalcium hiány.

Bérescsepp nem adja le meszét,
Betört köröm kaparja a sziklát.
Béna mellékpajzsmirigy se véd,
bizony a kávé kimarta vállkulcsát.

Túladagolva, vesekő masszív
Testmozgás a jelszó, kukába landol,
titkos volt, mért is vagyok passzív?
Tünete -, fénytelen hajad libatoll.

Reggelek útjai kopnak itt idővel,
éltet gyalul béketűrés távaránya.
Ne siess. Tartsd a lépést mindenkivel.
Még letaposod sarkát nem akarva.

Így tökéletes, ha nem rúgsz belé.
ne jobbítsa senki, többet árt neki.
Mert kenyerét hálátlan ki enné?
Gyomrában járok, vajon ezt  szereti.

Elképzelni másként, szédülés fog el,
kevés vagyok egy kapanyomot hagyni.
Jó embert számolatlan adott, emelt fel,
reggelek útjain velük kell haladni.

Kelj föl évszázad fogja öltsd fel bátorságod
bensőleg mosdjál, uborkalében.
Fohászkodj ne hagyd ki ezt az apróságot
Nincsen szívünkben semmi kétség:
a merészség tiszta erő, fél egészség.

Mint az Ő gyermekét szeret saját Isten.
Másét imádni felesleges(Lukács evangélium 4.4)
Akinek kedveltje vagy, engedd, az segítsen.
Evésben etessen, játszásban örvendeztessen.
Fogadd el mértéket, ne kérj többet szükségednél.
Betegség nem létezik, isten ilyent nem erőltet ránk.


Hogyha a túlbuzgóság megizzaszt, ne hagyd
magad kétségbe esni, megrekedni egy templomi
padon, menj belső szobádba, titkon könyörögj.
Ne váltsd aprópénzre isteni elhívatásod.
Nem ember, isten a te parancsolód...stb.