konvencios blogja

Megint halottak napja, könnyek
szöknek a szemembe. Örök gyászban,
Ó anyám, szívem panasza zeng.
Itt állok egyedül -, anyátlan.

Keserűen, vénen, de legalább
tudom, nincs már sok hátra, nyújtsd ki
kezed, fogadj, mint kisfiát
az árva madár. szeretnék futni.

Szaladni feléd, megint a gyász
órája -, egy kökény fa alatt.
Gonosz idő ne játssz velem, száz
gyertya lángja, gyászos pillanat.