konvencios blogja
GondolatokKoncentrált álbékesség
Ugyanazt csinálnám, mint amikor
az egriek a falon, sikoltva
és szánalommal szórták a gyilkos
követ, hegyes nyilat, azokra,
akik életükre törtek...
Megmagyarázhatatlan
Miért volt fontos ily rosszmájú
ostromlóknak kiölni a magyart?
Saját magukat sem szánva, ágyú
és kard segítségével harcoltak.
Ily viharban hősként védekeztek.
Meg tudnám ezt én is tenni? Ó, mondd
emberi alantasság kegyetlenségek
mikor érnek véget, ha ellenállunk,
Vagy hagyjuk magunkat lekaszabolni?
Mikor jobb a kiállás azok ellen
akik vérrel mocskolják be kezüket?
Sok esetben Jézus szerint - igen,
hogy áld ellenségeid, nyakad tegyed,
A tönkre, hadd fejezzen le, vagy
egyszerűen agyonlőjön, Micsoda?
kit érdekelne, vélőjéig hazug és
gonosz világbíróság szemet hunyna!
Hát nem kizárt, hogy valami túl
idealizált, álbéke -, alakoskodás
okokat keres, Amúgy mit csodálkozunk?
letépnék körmeink, s meg van a megoldás.
Kutya meg a séta
A kutya várt és várt, hopp, megjelent a gazda.
A kutya izgatottan felfelugrált, ó igen!
Mikor lesz már az a séta? megugatta
a ráérős gazdát, ezúttal sikeresen.
Pórázcsere miegymás, csaholás, elégedettség.
Szagok milliárdja, kutyavilág paradicsoma -
kiflivég az árokszélén, ne rángass gazda, lásd
mit ér az én tudásom, fanyalogj finomságra.
Látom, nem tudsz, mert te csak ballagsz,
mint a süket a gyolyózáporban, érzéketlen
és jaj, majdnem azt mondtan, ostobán. nem harapsz
jó falatokra soha, valami nyákost eszel,
Eközben sütött a Nap, olyan mindegy Péntek,
vagy Szombat volt, A fűben nyuszik lapultak.
Azonban a póráz nem engedett, te ezt érted?
A macskák meg a kerítéseken vígan mászkáltak....