konvencios blogja

A lélek vétlen szép zsákutcába tért be
szóval betért, kiutat nem talál sehol se
Halni kell csöndesen, ugye a haldokló 
gyönge, aztán fényé változott fuldoklón


Mégis éledt, csillogó lénye élni kezdett
és az utca tüköré változott, szokatlan est.
Máshol ködök gomolyogtak, de itt a fény
lidérces, mindegy ne nézzen bele, van remény.

Mint bezárt bárány, kit farkas szimatra próbál
kirabolni, jőj barika! nem vagyok pogány.
Vegázom, istenbizony, hús nincs az étlapon.
Nincs kulcsom, felelt a bárány, majd én megoldom.

Ám reggel, míg perjét fújnak a szelek, a Nap
rátalált, s ha beteg volt, meggyógyult, feltámadt,
isten kékegére nézett föl, és lett erős
lélekké, s a lidércfények kihunytak.