konvencios blogja

Nincs belseje, "hiszen ki lát befele?"
Így többen bizonygatják. mint a tudós, aki
a messzi csillagokra néz, és szemüvegje
fényt talál, nocsak ez a tuti valami!
felkiált és állán a szakáll remegve
nőni kezd, merthogy az a kozmosz egy kemence.

Lehet van mégis belseje, szürke és véreres
nyom nélküli, plazmába vájt alagút.
A lélek bányája ez, miben aranyat
és vasat keres kaparóval a múlt.
Belül neonfény, hidegen ont sárga sugarat.
Álmában egy lelki egyén innen indul a túlvilágra,
innen bolyong egy másik lélek felé...

Antik tárgy a kockázat ökle,
torkot szorongat s van ki ennek
kapcsán érez változást magán, többre
nem képes - vashorgony gyanánt, feszeng.
Bele önti rettegő könnyeit

Itt -látszólag a lélek feltámad
hisz védekezni fog előbb-utóbb.
Többek között jogait szerzi vissza,
semmi probléma, lelket sohse fog
tengerésznek avanzsálni

maradok a szeretetben nagy
büszkeséggel hadd lazuljon egyre
tágasabbra a világmindenség.
Kutyaszorító ígérgetések
engem sose győznek meg

Vezet a kleptománia - kék az arca
vörös a szeme - forradalom kellene
kilopja véleményed - füledbe rak mesét
ne hallgasd a kleptovezért

Vezet a dézsmáló gyufaszál vitéz
Megdumálni, átverni neki nem nehéz...
Ki tette őt naggyá, ki választotta,
hangyák serege hiszékeny rabszolga

ne vezessen inkább leszek én
szitakötő zöld erdő hűs gyepén.

Ugyanazt csinálnám, mint amikor
az egriek a falon, sikoltva
és szánalommal szórták a gyilkos
követ, hegyes nyilat, azokra,
akik életükre törtek...

Megmagyarázhatatlan

Miért volt fontos ily rosszmájú
ostromlóknak kiölni a magyart?
Saját magukat sem szánva, ágyú
és kard segítségével harcoltak.

Ily viharban hősként védekeztek.
Meg tudnám ezt  én is tenni? Ó, mondd
emberi alantasság kegyetlenségek
mikor érnek véget, ha ellenállunk,

Vagy hagyjuk magunkat lekaszabolni?

Mikor jobb a kiállás azok ellen
akik vérrel mocskolják be kezüket?
Sok esetben Jézus szerint - igen,
hogy áld ellenségeid, nyakad tegyed,

A tönkre, hadd fejezzen le, vagy
egyszerűen agyonlőjön, Micsoda?
kit érdekelne, vélőjéig hazug és
gonosz világbíróság szemet hunyna!

Hát nem kizárt, hogy valami túl
idealizált, álbéke -, alakoskodás
okokat keres, Amúgy mit csodálkozunk?
letépnék körmeink, s meg van a megoldás.

Papír gombóc lesz e versem,
Parittyából kilőni jer indián
piros ceruzával szerzem,
pókhasán hájas a kalcium hiány.

Bérescsepp nem adja le meszét,
Betört köröm kaparja a sziklát.
Béna mellékpajzsmirigy se véd,
bizony a kávé kimarta vállkulcsát.

Túladagolva, vesekő masszív
Testmozgás a jelszó, kukába landol,
titkos volt, mért is vagyok passzív?
Tünete -, fénytelen hajad libatoll.