Kontroll

Kontroll

                Mindig voltak önmegtartóztatási problémái. Pedig, ha valaki, Ő tényleg próbálkozik. De egyszerűen nem megy neki. Ha valaki felidegesíti, mint egy megállíthatatlan lavina, zúg le a hegyoldalon. Ha a dolgok beindulnak nincs megállás.

                Hogy merészeli bárki a szájára venni az édesanyját? Harag gyúlt szívében, kezei ökölbe szorultak. Próbálja magát visszatartani, gondolatai mélyén folyamatosan nyugtatja magát: „Vegyél vissza, nem csinálhatod meg megint a bajt”. De mit sem érnek ezek a szavak. A gyűlölet és harag, ami átjárja kiteljesedni látszik, a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Hangos üvöltés kíséretében esik neki prédájának, aki másodpercekkel korábban még az édesanyját becsmérelte. De többet nem fogja… Élete végéig emlékezni fog arra a napra, amikor Kenneth Parker édesanyját a szájára vette. Ő maga fog erről gondoskodni…

 Kezeivel torka után kap, majd lehetőségeihez mérten szorítani kezdi azt. A félelem ellenfelére, mint villám csapott le, de hamar kapcsolt és védekezni látszik. Vissza kell rántania karjait, különben nem lesz képes kivédeni az őt megcélzó ütést. Nincs idő gondolkodni. Az előre várt ellentámadás érkezik. Hárítania kell őket, különben Ő is sérüléseket szenvedhet. Gyorsan felméri a helyzetet. Másodpercek töredéke áll rendelkezésére, hogy olyan pontot találjon vetélytársa testén, melyre, ha lesúlyt, előnyhöz juthat. Nem hibázhat. A legkisebb hiba is végzetes és sorsfordító lehet. Riválisa kiismeri támadásait, a további próbálkozással csak energiáját pazarolná. Új tervet kell kitalálni. Meghátrál egy kicsit, kifújja magát, majd szúrós tekintettel mered küzdőtársára. Olyan eszközöket kell alkalmaznia, melyek unfair előnyhöz juttatják. Vesz egy nagy levegőt, nekiront rosszakarójának. De ezúttal nem kézzel támad… Magabiztos rúgást mér ellenfele térdére, mire Ő fájdalmas felnyögéssel a földre esik. Érzi, hogy ebben a pillanatban a konfliktus sorsdöntő fordulatot vehet. Gyorsan ráveti magát párbajtársára, majd erős ütéseket mér annak arcára. A fájdalom mely áthatja haragosának minden porcikáját, cselekvésképtelenné teszi Őt gyors és erős ütéseivel szemben. Ellenfele feldagadt szemöldökkel és beszakadt homlokkal fekszik a földön, arca vérben úszik, de a megtorlás nem marad abban. A düh, mely átjárja hatalmasabb a legnagyobb viharnál és tekintélyparancsolóbb minden mennydörgésnél.

Az ütések lassan megszakadnak. A düh mely átjárta elszáll, utat nyer az ép elme ragyogó tisztasága. Kiábrándulva tolja fel magát ellenfele mellkasáról. Miután az adrenalin elhagyja testét, bütykeibe szörnyű fájdalom hatol. Gyorsan utánuk kap, ötlete sem volt mi okozhatja ezt a fájdalmat. A sok bevitt ütés megtette hatását: ujjai véresen sajognak, biztos benne, hogy órákon belül csúnyán be lesznek dagadva. Majd tekintetét hosszú másodpercek után ellenfelére fordítja. Az arc, mely percekkel korábban gúnyos mosolyt öltött, most a felismerhetetlenségig roncsolódott. Az alvadó vér és a friss sebek, mint torz maszk ülnek az áldozat arcán. A test mozdulatlanul hevert a kövön. Egyszerre szörnyű gondolatok árasztották el elméjét. Halálra verte volna? Nem az képtelenség! Lehetetlen! Gyorsan ütőere után nyúlt. Lüktet. Akkor nem halt meg, életben van. A súly, mint hatalmas kődarab esett le a szívéről.

Éles sikítás töri meg a csendet. Egy járókelő az út másik oldalán elhaladva vette észre a véres testet, és mellette a tettest. A kiáltás, mint éles síp hangja ütötte meg fülét. Ijedten a hang irányába tekint, majd habozás nélkül futásnak ered. Megszűnik a külvilág. Menekülés közben nem fogja fel mi történik a környezetében, nem tudja mióta szalad, hová tart.

                Hosszú percek után egy sikátorban kötött ki.  Levegő után kapkodva fújja ki magát. Tekintetét bedagadt kezeire fordítja. Sajogva duzzadnak, bütykei különböző színeket öltenek. Gondolatai nyugtalanul zakatolnak az elmúlt 30 perc eseményein. Hát megint megtörtént. Megint nem sikerült visszatartani magát. Ismételten elbukott. Elkeseredettség járja át, keserűség veszi át a harag helyét lelkében. Megint csalódnak majd benne otthon. Arca előtt megjelenik édesanya arca, az a fájdalmas tekintet, mely akkor ül ki anyja arcára, ha bajba kerül. Pedig ő csak kiállt azért, ami fontos neki. Óvta azt, amit szeret, nem hagyta, hogy bárki bemocskolja azt.