könnyező múzsák
VersAz átutazó
szélrózsám ha öleltem
szélnek szárnyán pörgetett
hét ágra szállt fényt lehelt
s most katlan mélyébe temet
eső-mosta szánalom
pereg le a vállamon
mossa mossa vétkemet
lásd vihar vájja léptemet
léptem árnyam gyötrelmem
izzó penge szívemnek
skarlát-rovás lelkemen
hogy soha el ne feledjem
négy égtájam köröttem
múltad pora szememben
könnyként csobogsz rétemen
s te pusztád csöndjén elfeledsz
*
kit elfelednek el nem temetnek
kit eltemetnek el nem felednek
hát engem te miért feledtél
hiszen kétszer kétszer is temettél
Búbánat fattya Kín
búsban szeplőtelen fogantam itt
elevennek szült engem a kínt
lettem fájó szívnek hasadás
nem épp dobbanást csaló csillanás
vagyok vágy testében egy sorvadt ín
szenvedély nyakán a guillotine
ahogy senyvedésnek sarjadás
úgy toroknak szaggató ordítás
őrület arája én ártatlan
szerelemnek sem látatlan
én az angyalszemű a gyötrelem
és ha engem ölsz hát ölellek
Porrá égett csók
ahogy porból izzó csillag
s lőn csillagból fénylő a por
úgy lüktető kínzó vágyból
lettünk lángoló tüzes csók
szívünknek tüzében égtünk
mikor gyötört a kínzó vágy
majd lángolva száltunk s elégtünk
e kárhozott világ fodrán
Mikor suttogom ...
...az utolsó akkord
Vásott lelkem béklyóban
Torzult elmém zubbonyban
Tűzzel teli énekem
Tiszta szívvel éneklem
Sajg világlóm versszakom
Alakot ölt harapom
Gyökre köpve rímelem
Sikolyba vájt végzetem
Poklom fényén lőn virág
Tűz-szerelmed virágát
Izzó rózsa álmomnak
S inhalállak kínomban
Tördelj pálcát lantomnak
Sóval hintsed valómat
Szegekel verd szívemhez
Átkos édes rímemet
Vágyunk sírjába dobhatsz
Onnan is kihantolhatsz
Száműzz égő habokba
Gyűlölködő lángokba
S végtelenség temetőm
Jóságos éj szemfedőm
Ágrólszakadt létemben
Lélek rágta vétkemben
Csókol halál harmata
Marja kéklő ajkamra
Örökkön te nevedet
Rózsa-könnyes szemedet
https://youtu.be/Pt1pOY3_W64
Éhező cinege vágy
Szeme csillanó cseppnyi viharában
Szíve illanó dobbanó rigmusában
Epedő magány sóvárgó dala repdes
Piciny sóhaja szomorkodva tekintetével
Nehezedik dermedt csöndre fájón szelíden
Lehellete mint szemerkélő pillanat
Piheg fagyoskodik faágon nesztelen
Csak csendesen csicsereg
Szürke határ mint ködbe vájt visszhangzó barázdák
Csikorgó markában esdeklő prédáját károgja
S karmok deres mélyén ő vágyja kívánja
Elengedni lélegzetét
Bódulni szabadulni bele a tájba
Lengedező tavasztündér illatába
Ajkán gyötrőrügy fakad
S könnyezve szól tündér a tavasz
Gyöngyöző fájdalmad szívemmel töröltem
Gyönyörködő szíved én összetörtem
Esengő tekergő szélt mint vigasz
Hagyd
Hadd kócolja tollad
Érzed hisz lágyan ölel cirógat
Szárnyad fond szorosan testemre simogass
Hajtsd vállamra fejed
Szemem suttogd számat perzselje lélegzeted
Illatom lassan ringasson
S majd benned zöldellő szellővé sarjadjon
És ha jő a lágy a bimbózó fuvallat
Szárnyad kitárd égbe kiálts s csak szállj
Szállj hol vár a vágy
Hol te magad leszel majd a forró nyár
S most engedd tündéri kezemet
Kéri a kikelet
Érezz
Érezd hogy tenyeremben begyed megpihen
Ujjaim finoman oly gyöngéden érintik csőrödet
Ujjbegyem siklik tolladon libben puhán kedvesen
Szoríts bújj hozzám
Kérlek ne sírj ne
Ne csukd le
Hosszasan hadd nézzelek
Szeretem könnyel teli szemedet
Szeretem ázott szárnyad hogy remeg
Ahogy kicsiny szíved csak nekem verdes
Jövök hozzád ígérem
Nyárelőn ott leszek
Sietek
Sír a madár
Éhezlek vágylak
Mindenfelé mindenütt csak téged látlak
Vagyok lángoló éji ábránd mi téged vár s tovaszáll
Fáj hogy nélküled kelt egy elhagyott hajnali fagyott sugár
Nem engedi ölelő bódulatom élni élvezni tovább
Tudom egyszer ébredsz s lesz még nyár
De most hideg rideg szitál
Kérlek siess
Jégbe zár