nem lehetek mindig komoly

IPSteve•  2015. szeptember 3. 15:03

Ritka étel parádéja

Ritka étel parádéja


Tengeri szörny néz vissza a tálról.

Ezt kell nekem vacsoráznom?

Szeméből villog a harag,

ha megkóstolom tán még vissza is  harap.

Nem mondom ki, hogy félek tőle,

csak motyogom: Engedd, hogy egyek belőled!

majd villával döföm,

de megbillen a bödön

s  csúszik a szörny az asztal most már olajozott abroszán,

először keresztbe, majd végig siklik a nagy hosszán.

Állj meg te átok,

az asztal végéig el se látok!!!

Miattad a szégyenem,

s a többi szemébe most vörös arccal nézhetek.

Közben borul pár saláta tál,

meg egy kancsó bor, az ehető kajára rá.

Egy öregasszony ölébe cápa száll,

míg csámcsogva vizicsibeszárnyat rág, 

riadtan  söpri le magáról

de utána néz lent, kinek rágja le az zoknit a bokáról.

Éhes vagyok s egy főtt tojással szemezek, 

elhatároztam, egyet megeszek

nyúlok érte, de az elmászik, 

rám hozta a frászt is.

Illedelmesen az  asztalfőhőz szólok: Minyá gyüvök!

Idejöttem elmondani s megyek, ledűlök.


I.P.Steve


IPSteve•  2014. december 4. 00:49

Csillag útja

IPSteve•  2014. október 28. 07:56

Nem fizika

IPSteve•  2014. március 27. 03:46

Hirdetés

Hirdetés


Múzsámhoz lúdtollal írnék verset,

libát keresek ehhez.

Az sem baj , ha  vidéki és hízott,

hisz az csak emeli a nívót.


I.P.Steve

IPSteve•  2014. március 21. 11:56

Légyűző

Légyűző  


Biztos tetszik hajam színe,

de eriggy innen  édesanyád pici szíve!

szállj tovább a... - kértem

- ne hozd ki a gyilkos énem !

Menekülj  te átok!

Hát nem látod?

A  méregtől alig látok,

szemem szikrázik, vibrálok.

Átkozott  szálló  ördög leszel ma még  döglött!

Nyúlok, veszem a légycsapót,

erre a  másik kezemre száll, csókol kacsót.

Megszelídült ember lettem,

a fegyvert letettem.

Nesze  egy kicsi esély,

hogy  még élő légy legyél.

Hálából orromra száll

ott kicsit riszál.

Pofon magam mégse vágom,

míg az asztalra ér  kivárom,

akkor ismét lendül a csapó,

de reccsen az  üvegkancsó,

és a dög 

már  a falon röhög.

Undorító  köcsög!

- kiáltom, de a hangom hörög.

Dühösen söpröm a  sok szilánkot lapátra

s azzal indulok, hogy beöntsem a kukába,
ám amikor ajtót nyítok 

látom már kintről vihog

a megmenekült élő légy

az utálatos élőlény.


I.P.Steve