kodrane blogja

kodrane•  2016. november 16. 18:29

Ősz van....

Visszavonhatatlanul itt az ősz! 

kodrane•  2016. október 18. 16:52

Októberi emlékezés

Asztalos Liza nagymamámmal sétálgattunk az öreg temetőben. A Kálvária-sor képeit nézegettem, fölöttünk már sárgultak a százados gesztenyefák lrvelei. Lehettem olyan, 8-9 éves, nem tudom biztosan, de annak az októberi délutánnak a hangulatát valahogy megőrizte az emlékezetem. A kápolna ajtaja nyitva állt. Szótlanul, áhítattal léptünk be,Kicsit imádkoztam,kicsit nézegettem a Sentháromság szobro Kisjézuskáját, aztán barangoltunk a régi sírok között. Virágot tettünk az itt nyugvó szeretteink sírjára amiből jutott pár szál a kápolna mögött lévő negyvennyolcas honvédsírokra is. Fogtam nagymamám kezét, és kértem meséljen a nagybácsiról aki a szabadságharcban esett el. De most a mese elmaradt, helyette az Aradi vértanúkról kezdett beszélni.

Még egy régi balladát is elénekelt csendes, szelíd hangján.Valahogy így hangzott: Aradi vár ablakába, tizenhárom hős katona sírdogál az éjszakába,

tizenhárom tábornoknak talpig vasba keze lába.

Szomorú volt a dal  amiből megtudhattuk,hogyan végzett velük a kegyet hóhér, mi volt az utolsó üzenetük a magyar hazának.Kár, hogy régen elfelejtettem.

Ahogy multak az évek, egyre ritkultak az októberi séták a temető öreg fái alatt. A rohanó élet nehéz évei más irányba terelték gondolatainkat. Más idegen októbert kellett ünnepelni, amihez nekünk magyaroknak semmi közünk nem volt. A 13 aradi vértanút legfeljebb történelem órán említették az iskolában. 

Aztán 1956 októberében történt valami ami új reményt hozott. A magyar nép, 48 emlékéhez méltón ünnepelt, a megszálló idegen hatalom ellen fordult, szabadságot követelt és fegyver ellen fegyvert fogott.

rövid ideig tartott a remény, Kevesen voltunk? Vagy Ők voltak sokan? Vagy elég volt, hogy az árulók köztünk éltek? Ma sem tudom megitélni. Pár éve, egy kirándulás keretein belül,megtekintettem a Kiskunmajsai 56-os múzeumot és az emlék -kápolnát, ahol az 56-os népfelkelés áldozatainak márványba vésve látható. 

Csak álltam és némán néztem! Istenem, mennyi nagyszerű ember,  munkások, parasztok, egyetemisták, szakmunkástanulók életét oltotta ki az önkényuralom! Hány anya, siratta és siratja ma is gyermekét, hány fiatal apa hagyott árván feleséget, gyermeket? Összszorul szívvel és ökölbe szorított kézzel , könnyes szemmel olvastam a neveket. Önkénytelenül az jutott eszembe, ha én is ott lettem volna, ha bátrabb vagyok, ha sokan bátrabbak vagyunk, nekik a mártíroknak sem kellett volna meghalniuk? Vagy most az én nevem is ott lenne egy kics márványtáblába vésve? Az Ő emlékükre is születnek majd balladák? Kit kérdezzek?

Mert a forradalom után erről senki sem beszélt.Tabu témának számított1956. 

Most sok év után,az öreg temető már emlékpark let, az üj fiatal fák között járva, a felújított Kápolna képeit nézegetve mondok egy imát minden októberi mártírért, legyen az aradi vértanú, vagy 56-os hős! 

kodrane•  2016. október 14. 11:57

Sztárok?

Ha akarom ha nem,  be -be mutatja a tévé a "sztároka" Bármit nézne az ember lánya, egyes csatornákon bevillantanak egy egy jelenetet, hogyan élik ÉDES életüket a Sztárok! Igaz én már öregasszony létemre nem ismerem egyiket sem, de nem is bánom! Azt meg főleg nem tudom ezzek akik itt bolondot csinálnak magukból mitől lettek sztárok? Mert ugye régen, Honti  Hanna valóban sztár volt, vagyis csillag volt , a rajongói ki fogták a kcsijából a lovaket és ők húzták a nagy színésznő kocsiját. Vagy Tolnai Klári, nsgy tehetségű művésznő, De mondhatjuk Rutkai Évát, vagy a mai napig imádott Törőcsik Marit, Sinkovics Imrét, A Latabárokat,! és sorolhatnám tovább csak a magyar negyjainkat! Én elhiszem ezek is valamien területen tehetségesek, de akkor mért csinálnak magukból bolondot?  De már arra is gondoltam, az egész csak azért van mert Cézár azt mondta, cirkuszt kenyeret a népnek? ( vagy Néró mondta aki őrült volt?) Vlágositsa már meg nekem valaki, ezek ott a képernyőn mitől lettek sztárok?

kodrane•  2016. október 7. 19:22

Örökségem

Fehér falak, vén akácok
minden este haza vártak,
tejillatú bodor felhők 
bárhol voltam, megtaláltak.


Kert végében volt a méhes,
szorgos népét hogy szerettem!
A kanyargós dűlőúton,
lábamnyomát ott feledtem.


Évek jöttek, évek mentek,
emlék már a fehér tanya,
lassan, lassan betakarja,
a tűnő idő fátyola!


Csak éjszaka, álmaimban
olykor, olykor haza járok,
szerető szót, simogatást,
vígasztalást ott találok.


Édesanyám áldott keze
megfésüli kócos hajam,
édesapám szép meséje
feledteti gondjaimat.


nincs már tanyám, nincsen földem,
de megmaradtak az emlékek,
Lelkem mélyén őrzöm őket,
ennyi az én örökségem!


kodrane•  2015. november 28. 22:24

Fizika

Úgy vagyok mostanában, hogy egyre jobban hiszek a fizikában, bár régen iskolás koromban mindig csak annyit tanultam belőle, hogy szégyen szemre meg ne bukjak. Ezért, a tételeket megtanultam, ami biztos, biztos! Többek között azt is, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Később gondolatban kiegészitettem arra, hogy  az anyag nem vész el, csak átalakul, vagy gazdát cserél, mert ahogy tapasztaltam, ami régen az enyém volt valami csodálatos módon más tulaldonában került, vagyis gazdát cserélt. Már a háború alatt kezdődött, mikor szinte minden amink volt másoké lett! Aztán az ötvenes évek végén, jött az a bizonyos tagosítás, mikor önként és dalolva még földünket is új gazdára bíztuk. Mostanába meg már éjjel nappal zárni kell az ajtót annyira divatba jött ez a fizikai tétel. A napokban régi kedves ismerősöm látogatott meg, nem sokáig maradok mondta, be sem tolom a bicklimet, csak ide támasztom a kapuhoz. Úgy is lett, mi leültünk kávézni, beszélgetni, úgy félóra mulva jelzett a kutya, hogy valaki mocorog  a kapunál. Szaladunk nézni mi van, de akkorra már volt nincs a bicikli! Feri szomszéd, is kinézett, mondta hogy látta az ablakból, hogy egy utcabeli barna bőrű legényke viszi a biciklit. Segítőkész ember lévén, ment a az új gazda és a bicikli után. Meg is találta a legényke csak a sarki kocsmáig vitte, ahol már egy új gazdajelöltel tárgyalt a bicikli ügyében, Először szép szóval mondta, hogy adja vissza az "anyagot" mert van nek gazdája, de a szép szó nem sgített, el csattant egy tacsli, mire vissza kapta a biciklit. Így az "anyag" visszakerült a gazdájához. Nagyon örültünk a sikernek, Feri szomszéd is kapott kávét, meg egy kis házi pálinkát, köszönet képen.  De harmadnapon jött az idézés, Feri szomszédnak, hogy jogtalanul megütött egy ártatlan gyereket,már tanúk is voltak a kocsma vendégei közül. Hogy mi lesz a vége nem tudom, csak imádkozok, úgy ne járjon mint a "Fagyálós"gazda! Hát ilyen fucsa dolog manapság a fizika!